„Bizánci művészet” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 84.3.234.32 (vita) szerkesztéséről MerlIwBot szerkesztésére |
|||
23. sor:
A [[Nerezi templom]] [[1164]]-ben [[I. Alexiosz bizánci császár|Alexiosz Komnénosz]], [[I. Mánuel bizánci császár|I. Mánuel]] unokafivére építette [[Szkopje]] mellett. Kicsi, de a [[Bizánci császárok listája|Komnénosz]] császárok idejéből értékes freskókat rejt. A freskódísz valószínűleg a Konstantinápolyból jött művészek alkotása. Új szellemet tükröz, a kompozíció ritmusa, hajlékony vonalvezetése, a vonal a hajat, a szakállat, a drapéria redőit, az alakokat teszi kifejezőbbé, és a valósághű ábrázolás a korabeli társadalom szorongását és veszélyérzetét kifejező, mértéktartó drámai feszültséggel párosul. [[Szent Pantelejemon]] háromlevelű lóherét formázó keretben, kék háttér előtt áll, orvosi ládával a kezében.
[[Fájl:Meister der Schule von Nowgorod 001.jpg|bélyegkép|Egy, a Szeretetteljes Szűzanyát ábrázoló ikon]]
31. sor:
A Sant' Apollinare [[Ravenna|Ravennában]] a két oszlopsoros, ácsolt tetős bazilika, amelyet [[Theodorik]] gót király alapított, még a római irányzatot követi. A falat díszítő mozaikon azonban az ókori hagyomány bizánci hatással ötvöződik.
Az öt kenyér és a két hal csodája [[520]]-ban készült [[Ravenna|Ravennában]]. Ezek a mozaikképek telt, meleg színeikkel csodálatosan ragyogtak, fényük betöltötte az egész templomot. A háttér csupa arany, már ez is kiemeli az eseményt a valóságból. A középpontban Jézus áll, néma nyugalommal. Nem a szakállas Krisztus, hanem a hosszú hajú ifjú, amilyennek az őskeresztények képzelték. Köntöse bíborszínű, karját áldva terjeszti szét. Mellette a két apostol a kenyereket és a halakat nyújtja, hogy végbevihesse a csodát. Az új művészet alkotásaiban kétségtelenül van
[[Fájl:Saint Apollenaris.jpg|bélyegkép|bal|S. Apollinare Nouvo egyik mozaikképe]]
Az istenanya nem lehetett akármilyen fiatal asszony gyermekével, mégha azt ugyancsak szépen is festették meg. Ikonnak, szentképnek csak a hagyományos típusokat fogadták el. De ez a konzervativizmus lassanként alakult ki. A művészek teremtették meg az ókeresztények egyszerű illusztrációiból a hatalmas képeket, melyek a bizánci templomok falát díszítik. Ha ezeket a mozaikokat nézzük a [[Délkelet-Európa|balkáni]] országok vagy [[Olaszország]] templomaiban, nem tagadhatjuk, hogy amit a keletrómaiak végbeivittek, elég jelentős dolog.
| |||