„Mária Lujza francia császárné” változatai közötti eltérés

[[1811]]. [[március 20.|március 20-án]] megszületett a hőn óhajtott trónörökös, Napóleon első törvényes fia, [[II. Napóleon francia császár|Napóleon Ferenc Károly József császári herceg]] ''(Napoléon-François-Charles-Joseph Bonaparte,'' 1811–1832). A szülés során komplikációk léptek fel, a császárné már 12 órája vajúdott, s ekkor Napóleon olyan utasítást adott az orvosoknak, hogy az anya életét mentsék meg (szemben a kor szokásával, a királyi gyermek életének elsőbbségével). De a trónörökös végül szerencsésen megszületett, életben maradt és megkapta a római királyi címet. (Állítólag percekig azt hitték a jelenlévők, hogy a csecsemő halva született, mivel nem lélegzett, és nem is sírt fel, csak feküdt, mozdulatlanul. Egyszer csak életre kelt a gyermek, mindenki nagy örömére és megkönnyebbülésére.) Anyja nem sokat törődött velegyermekével, a gyermek nevelését Madame de Montesquiou-re ''(„Maman Quiou”)'' bízta.

Napóleon hivatalosan is császárnévá akarta koronáztatni Mária Lujzát, de [[VII. Piusz pápa]], aki Napóleon első házasságát tekintette érvényesnek, megtagadta hozzájárulását. Napóleon Mária Lujzát Franciaország régensévé nevezte ki. [[1812]] áprilisa és decembere között, Napóleon [[Oroszoroszországi Birodalomhadjárat (1812)|oroszországi]] hadjárata]] idején a 21 éves Mária Lujza régensként uralkodott Franciaországban.

A francia lakosság mindvégig ellenszenvvel viseltetett az osztrák származású császárnéval szemben ugyanúgy, ahogy annak idején [[Mária Antónia francia királyné|Marie Antoinette]] királynét is gyűlölték idegen származása miatt. Napóleon első felesége, [[Jozefina francia császárné|Joséphine de Beauharnais]] a nép emlékezetében szorosan összekapcsolódott a verhetetlen császárság dicsőséges korszakával. Az ősellenség országából érkező Mária Lujza idején bekövetkeztek az első (kisebb) harctéri vereségek, ezeket a közvélekedés az „osztrák nő” személyéhez kapcsolta. Ezen nem segített a trónörökös születése sem. Az [[1812]]-es oroszországi hadjárat idején Napóleon újoncállítással is megbízta a régenst. Ekkor már a nagyon fiatal évjáratokra került a sor, az elégedetlenkedő nép ezeket ''„márialujzáknak”'' nevezte, és még jobban gyűlölte az „osztrák nőt” ''(L’Autrichienne).'' Még Napóleon közvetlen környezete sem kedvelte meg az új császárnét. A közrendű származású Josephine de Beauharnais továbbra is népszerű maradt sármosvonzó megjelenése, közvetlensége és segítőkészsége révén, míg az arisztokrata születésű Mária Lujza visszafogottabb, távolságtartóbb viselkedését az udvari emberek arroganciának érezteérezték. Napóleon saját úrhatnám családjának tagjai is ellenségesen viselkedtek vele szemben.