„Sarkadi Imre” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
37. sor:
 
== Munkássága ==
Több esetben töredékes korai művei haláláig kéziratban maradtak. Első jelentősebb ismert műve ''A próféta'' című, [[1944]]-ben keletkezett drámája, amelyben már megjelent a Sarkadi-életműre oly jellemző világnézet egyik fajsúlyos eleme, a [[megváltás]] gondolatának értelmetlensége és tagadása. További korai drámatöredékeiben ''(Hannibal, a portás'' és ''Lukrécia)'' a szubjektivista [[egzisztencializmus]] hangján véli igazolni a létezés értelmetlenségét és alapvetően erkölcstelen természetét, amellyel szemben a „Ragaszkodjatok rettenetesen vacak életetekhez!” útmutatását magasztosítja eszménnyé. Ugyancsak az írói életmű e korai darabjaiban jelennek meg először mitologikus parafrázisai ''(Ödipusz megvakul; Párbaj az igazságért; A szatír bőre).'' Elbeszéléseinek egy másik csoportját a háborús tematikának szentelte. Így például a ''Pokolraszállás''ban az öncélú öldöklésbe torkolló erkölcsi lealjasulást ábrázolja, míg ''A szökevény''ben az ellentétes dinamikájú jámborság és béketűrés tragédiáját meséli el.
 
Az előzőektől témájában és hangütésében egyaránt elkülönülő elbeszéléseiben és drámáiban a paraszti világot és annak szocialista átalakulását festi le idealizáló és nemegyszer propagandisztikus ecsetvonásokkal (''Kezdet kezdetén; Nehéz esztendő,'' 1948; ''Holló a hollónak…,'' 1948), nemritkán – a korszak engedte korlátokon belül – a szociografikus hitelesség igényével (''Barla Mihály szerencséje,'' 1952). Az idealisztikus ábrázolásmód mellett egyes műveiben helyett kapott a lelkekben munkálkodó félelemérzet lenyomata (''Kőműves Kelemen,'' 1947), a nép felemelésén buzgólkodó, de valójában elvtelen neofiták kritikája (''Balassi Menyhárt árultatása,'' 1949; ''Január),'' valamint a kényszerűen átalakuló parasztság sorstragédiája (''Út a tanyákról,'' 1952; ''Tanyasi dúvad,'' 1953; ''Kútban,'' 1953; ''Szeptember,'' 1955). Első jelentősebb regénye, a [[Móricz Zsigmond]] nyomdokain haladó ''Gál János útja'' szintén egyfajta realisztikus új [[népiesség]] bélyegét viseli magán: ebben a „magasabb szervezőerők” (párt, munkásosztály stb.) helyett az alapvető és örök emberi értékek folytonosságában (munka, szerelem stb.) látja az egyéni boldogulás, az élhető élet kulcsmotívumait. Ismét más írásaiban már a komikum és az irónia eszközeihez is bátran nyúl kora társadalmának, az „osztályharc élesedésének” ábrázolásában (''Kísértetjárás Szikesen,'' 1950), ''Rozi'' (1951) című regényében több más írása motívumait összekapcsolva pedig éppenséggel a szerelmi csalódás vezet el a „szocialista öntudat” kialakulásához. E parasztírói vonulat egyik novelladarabja, a ''Kútban'' szolgált [[Fábri Zoltán]] nagy sikerű filmdrámája, a ''[[Körhinta (film)|Körhinta]]'' (1956) alapjául.
A parasztság sorsának, a szocialista berendezkedésből eredő életmód-átalakulásának legfőbb ábrázolója volt. Első írásai a [[Válasz]]ban és a Csillagban jelentek meg. Kezdeti írásain [[Móricz Zsigmond]] hatása látszódott. Későbbi írása egyre tragikusabb, egyre drámaibb hangvételűek lettek. Művei is tükrözték lelki válságát, egyre pesszimistább, egyre kiábrándultabb írói szemléletet közvetítettek, talán ezért is terjedt el a feltételezés, hogy életének öngyilkossággal vetett véget.
 
A parasztság sorsának, a szocialista berendezkedésből eredő életmód-átalakulásának legfőbb ábrázolója volt. Első írásai a [[Válasz]]ban és a Csillagban jelentek meg. Kezdeti írásain [[Móricz Zsigmond]] hatása látszódott. Későbbi írása egyre tragikusabb, egyre drámaibb hangvételűek lettek. Művei is tükrözték lelki válságát, egyre pesszimistább, egyre kiábrándultabb írói szemléletet közvetítettek, talán ezért is terjedt el a feltételezés, hogy életének öngyilkossággal vetett véget.
 
===Művei===