„Nádasd nemzetség” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →A magyar nemzetségekről: Pontosítás - idézet |
→A magyar nemzetségekről: apró helyesírási jav, a latin nevek kapcsolódását a magyar ragokhoz meg kellene nézni:pl. donatióval és nem donatio-val |
||
2. sor:
==A magyar nemzetségekről==
A magyar nemzetségek kétségbevonhatatlan bizonyítékait krónikáink és okleveleink őrizték meg. Ezek a rokon családok szoros szövetségeként értelmezhető nemzetségek, az [[Árpád-kor]]t követő oklevelekben is
A keleti népek
Az államiság korai időszakában a vérségi alapokon szerveződött nemzetségeknél további összetartó erőt jelentett a sérelmekkel szembeni közös fellépés lehetősége. A nemzetségi közös osztatlan birtok, majd az abból eredeztethető nemzetségi tagokat megillető elsőbbségi jog a birtok megvételére még hosszú ideig fennállt. Ez a jog még a [[14. század]] elején is oly erős volt, hogy a nemzetségi birtokot a nemzetségbeliek hozzájárulása nélkül, nemzetségen kívüli személyek nem is merték megvásárolni. A férfiágon kihalt családok birtokai a legközelebb eső nemzetségi ágon belül öröklődtek. A szabad végrendelkezésre irányuló engedélyek csak a [[13. század]]ban kezdenek megjelenni, de még a 14. században is nagy ellenállással találkoznak. Ezt az összetartozást fejezték ki és erősítették, a később nagy számban építetett közös nemzetségi monostorok is.<ref name="Nemzetségek 2."> {{cite book |author= Dr.Karácsonyi János |authorlink= Karácsonyi János |title= A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig; Első kötet |publisher= Magyar Tudományos Akadémia - Budapest |year= 1900.}} </ref>
A honfoglalás időszakában az államszervezet törzsekből és nemzetségekből, a nemzetségek pedig ágakból és nagycsaládokból álltak.
A ''tribus''<ref group=m>''tribus'': törzs - a nemzetségeket összefogó nagyobb rendszertani csoport </ref>illetve ''genus''<ref group=m>''genus'': nem, nemzetség - a családok és a törzsek közötti rendszertani egység </ref> szóval jellemezhető honfoglaló nemzetségek számának alátámasztására a korabeli oklevelek átvizsgálása útján történtek próbálkozások. A 14. század közepéig megjelent oklevelek átvizsgálása a nemzetségek számát 180 körülire teszi – kiegészülve a mintegy 27-30 idegen eredetű (''indigena'') és a későbbi már a kereszténység korában létrejött új nemzetségekkel. Az oklevelekből levont következtetések ellentmondásosak, a ''genus'' kifejezés keveredik a ''generatio''<ref group=m>''generatio'': nemzedék </ref> -val, a ''de genere''<ref group=m>''de genere'': nemből, nemzetségből való </ref> jelzővel számos esetben nem nemeseket is illetnek.<ref name="Nemzetségek 2."> </ref>
A ''de genere'' és a ''de generationibus''<ref group=m>''de generationibus'': ágakból származó </ref> jelzők használatát a honfoglaló nemzetségeknél az ősfoglalású földdel való rendelkezés joga alapozta meg. Az ilyen nemzetségek a nemzetség közös telepét, az ország első felosztásakor elfoglalt – ősfoglalású – területét örökös joggal (''jure haereditario'') bírták. Az ilyen ''haereditas''<ref group=m>''haereditas'': örökség, hagyaték </ref> ellenben a ''donatio''<ref group=m>''donatio'': nemesi birtok adományozása </ref> -val csak árulás miatt volt elvehető.
|