Egy-egy légibalesetlégi baleset bekövetkeztekor szinte mindig óriási probléma az adatrögzítő berendezés felkutatása. Sokszor hegyméretű roncshalmaz alól kell kibányászni, esetleg az [[óceán]] fenekén hatalmas víznyomás alatt kutatni utána. Gyakran előfordul, hogy - a masszív felépítés ellenére - a balesetkor elszenvedett sérülések miatt pont a leglényegesebbegyes [[adat]]ok hiányoznak, stb. Mindez szükségessé tette napjainranapjainkra a [[fedélzet]]i adatrögzítés gyakorlatának a teljes úragondolásátújragondolását. A 21.század elején már olyan [[technika]]i lehetőségek állnak rendelkezésre, amelyek a feketedobozfekete doboz ötletének születésekor még nagyon kezdetleges stádiumban voltak. ÍgyTechnikailag megvalósítható példáullenne a folyamatos adatkapcsolat egy földi (esetleg [[műhold]]as)akon keresztül egy földi adatrögzítő központtal, ahol biztonságosan és megbízhatóan [[on-line]] rögzítésre kerülnek az érkező adatok. A [[számítástechnika|számítástechnikában]] már jól bevált [[adattömörítés]]i és magasfokú [[redundancia|redundanciát]] biztosító eljárásoknak köszönhetően a sok száz adat folyamatos rögzítéséhez sem kell túl nagy [[sávszélesség]], illetve a kódolt és tömörített adatfolyamban esetlegesen előforduló hibák kiküszöbölése teljesen automatikussá tehető. Egy ilyen rendszerre való áttérés mindazonáltal hatalmas anyagi ráfordítással jár, hiszen azt megtervezni, kiépíteni és világviszonylatban [[szabvány]]ossá tenni igen nagy feladat. Mégis, ez a jövő, mivel a nagy repülőgépgyártók, vagy akár egy jónevű légitársaság sem engedheti meg magának, hogy az esetleg előforduló balesetek adatainak elemzéséből ne próbálnák meg a jővőbenjövőben még biztonságosabbá tenni a légi közlekedést. Várható tehát, hogy a mai formájában létező fedélzeti adatrögzítő berendezésekberendezéseket (feketefelváltják dobozok) eltűnnek és felvátják őketmajd a vezetéknélküli adatátvitelt biztosító újabb, biztonságosabb megoldások.
