„Radó Antal” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
37. sor:
1881-ben Roder családi nevét Radóra változtatta. Ekkor már [[Szász Károly (író)|Szász Károly]] a [[Kisfaludy Társaság]]ban is bemutatta egy műfordítását ([[Tasso]] ''Megszabadított Jeruzsálem''ének néhány énekét), melynek alapján a társaság felszólította az egész eposz lefordítására; a [[Budapesti Szemle|Budapesti Szemlében]] is kezdte már közölni műfordításait, és ez évben készítette el a Kisfaludy Társaság műfordítás-pályázatára [[Byron]] Lara-ját, mellyel az 1882-es nagygyűlésen [[Győry Vilmos]] bírálói jelentése alapján el is nyerte a pályadíjat. Ugyanez évben kezdett dolgozni a budapesti [[Operaház]] számára, melynek számos dalműfordítást végzett. 1883 márciusában meghívták a [[Magyar Ujság]] c. képes napilap szerkesztőjének, amely állásában csak félévet töltött, hogy azután a [[Pesti Hírlap]] szerkesztőségébe lépjen be.
1883 őszén újra elment Rómába, ahol ezúttal már nyolc hónapot tölthetett. A közoktatásügyi miniszterium azonban nem küldvén el neki a kilátásba helyezett tanulmányi ösztöndíjat, itt is hírlapírással kellett kenyerét keresnie, sokat írva a Pesti Hírlapba, a Nemzetbe, a [[Fővárosi Lapok]]ba, a [[Pester Lloyd]]ba, sőt három hónapig belmunkatársa volt a Torraca szerkesztésében megjelent ''Rassegna'' című olasz napilapnak is, a külföldi lapok szemléjét írva. 1884 májusában [[Torino]]ba ment néhány hétre, ahol [[Kossuth Lajos]] szívesen fogadta, onnét pedig [[Párizs]]ba. Visszatérve, ez év őszén belépett a [[ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola|budapesti tanárképző-intézet gimnáziumába]], ahol egy évet töltött mint ösztöndíjas gyakorló tanár. Ekkor tanári állás után nézett, de mivel a fővárosban ilyen nem kinálkozott neki, belépett az országgyűlési gyorsirodába, ahol 1899-től revizori rangban működött.
1885 őszén a [[Budapesti Hírlap]] munkatársa lett, 1886 őszén újra a Pesti Hírlaphoz ment. 1887 tavaszán megnősült és ez év nyarán szakított a napi zsurnaisztikával, melyhez azóta később csak egy esztendőre tért vissza, 1895-6-ban, amikor a Magyar Hírlap hívta meg dolgozótársának. Ez évben egyúttal a [[perzsa nyelv]] tanulására adta magát és [[Firdusi]] Sahnáméját kezdte fordítani. [[1891]]-től a ''[[Magyar Könyvtár]]'' könyvsorozat szerkesztője, 1901-től a Remekírók Képes könyvtárának szerkesztője, 1885 és 1922 között pedig a képviselőház gyorsirodájának munkatársa, majd vezetője volt.
| |||