|
Ahmed jó kapcsolatot tartott fenn [[Nagy-Britannia Egyesült Királysága|Nagy-Britanniával]].
===Háború Velencével ([[1714]] – [[1718]])===
Újabb háborúra csak a svéd király eltávozása után, [[1714]]-ben megtámadtakerült asor: még pedig [[Velencei Köztársaság|Velencével]]ot, vesztéreamely nem érte be az [[1698]]-ban elnyert Moreával, merthanem [[Korfu]]ra és [[Kréta (sziget)|Krétá]]ra is áhítozott.<ref name=pallas/> {{forr|szöveg=Ahmed szerencsétlenségére több európai állam (a [[Pápai Állam]], [[Portugália]], a [[Máltai Lovagrend]]) is fegyveresen lépett fel ellene. [[1716]]-ban a [[Habsburg Birodalom]]mal is konfliktusba keveredett, s a [[Savoyai Jenő]] vezette csapatok támadást indította a temesvári hódoltság felszámolására. Ahmed, aki korábban nem élt József ajánlatával, ekkor mégis úgy döntött, hogy [[A török kiűzése Magyarországról|a török kiűzésekor]] elszenvedett vereségek revánsaként és a régi magyar, valamint horvát hódoltság legalább egy részének visszaállítása érdekében támadólag lép fel méghozzá a belső magyar területeken. Azonban a háború mindjárt megsemmisítő vereséggel indult, mert a [[péterváradi csata|péterváradi csatában]] Savoyai szétzúzta a főerőket, s a török csapatok képtelenek voltak beljebb nyomulni magyar és horvát területen. Ahmed ekkor felvette a kapcsolatokat a [[II. Rákóczi Ferenc]] vezette emigrációval. Rákóczinak két és fél millió arany költségtérítést ígért hadjárathoz, valamint jelentős török, román és tatár erősítéseket, ha emigráns kurucokból új sereget szervez és betör Magyarországra. Rákóczi elindult [[Franciaország]]ból Törökországba. [[1717]]-ben [[Belgrád|Nándorfehérvár]] újra az osztrákok kezébe került, ekkor Ahmed felakartafel akarta gyorsítani az eseményeket azzal, hogy a tatárokat[[tatárok]]at és [[Moldva]] vajdáját Erdélybe küldte, amelyek ha eljutnak a Dunáig[[Duna|Duná]]ig, akkor megoszthatnák a Habsburg erőket. A [[utolsó tatárjárás|tatárok valóban betörtek]], igen sok kuruccal[[kuruc]]cal együtt, barbár pusztításaik miatt azonban a lakosság nem csatlakozott hozzájuk, hiába igyekeztek a kurucok megnyerni őket ügyüknek. A tatár seregeket a román és magyar parasztok felkoncolták, és a törökök további súlyos vereségeket szenvedtek immár saját területükön. [[Nagy-Britannia Egyesült Királysága|Nagy-Britannia]] és [[Hollandia]] közbenjárásával sor került a [[pozsareváci béke|pozsareváci békére]] [[1718]]-ban, amelyben Törökország megtarthatta a [[Velencei Köztársaság|Velencétől]] elvett területeket, de végleg le kellett mondjon [[Magyar Királyság|Magyarországról]].
[[Nagy-Britannia Egyesült Királysága|Nagy-Britannia]] és [[Hollandia]] közbenjárásával sor került a [[pozsareváci béke|pozsareváci békére]] [[1718]]-ban, amelyben Törökország megtarthatta a [[Velencei Köztársaság|Velencétől]] elvett területeket, de végleg le kellett mondjon [[Magyar Királyság|Magyarországról]]}}, viszont Kis-Oláhországot, [[Szerbia]] és [[Bosznia]] jelentékeny részét elvesztették.<ref name=pallas/> A velenceiek Korfut kapták, de Moreát elvesztették; szövetségesük, [[III. Károly magyar király]] a Savoyai Jenő által visszaszerzett [[Pétervárad]]ot, [[Temesvár]]t és [[Belgrád|Nándorfehérvár]]t, valamint az úgynevezett [[temesi bánság]]ot.
A [[Perzsa Birodalom|Perzsia]] elleni háború katasztrofálisan végződött, ami a [[janicsár]]ok felkeléséhez vezetett, akik [[1730]]. [[szeptember 12.|szeptember 12-én]] letették Ahmedet a hatalomtól. Hat évvel később halt meg, börtönben.
|
