„Keláthatás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Források: DEFAULTSORT AWB |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
[[Image:Metal-EDTA.png|thumb|right|Fém-[[EDTA]] kelátkomplex]]
A [[kelátok]] fogalmát mintegy húsz évvel a [[komplexvegyület]]ek felfedezése után határozták meg. A kelátligandumok olyan több [[donoratom]]mal rendelkező több fogú ligandumok, melyek ugyanazon központi atomhoz két vagy több kötést alakítanak ki heterociklust alkotva. Az ilyen heterociklust kelátgyűrűnek nevezik, míg a heterociklust generáló [[ion]]t pedig a kelátképző reagensnek. A kelátkomplexek lehetnek [[anion]]os, [[kation]]os vagy semleges molekulák.
Kvalitatív szempontból figyelve a kelátkomplexek létrejöttét és a kelátkomplexek stabilitását arra a következtetésre jutottak, hogy a kelátligandumok stabilabb komplexeket hoznak létre, mint a monodentát [[Ligandum (szervetlen kémia)|ligandum]]ok.
A kelátkomplex stabilitásának növekedése a központi atomot is tartalmazó [[heterociklus]] kialakulásának köszönhető. A fellépő stabilitásnövekedést Schwarzenbach javaslatára keláthatásnak nevezik. Orge1 a [[fém]]es kelátok extra-stabilitását az [[entrópia]]hatásnak tulajdonítja:
Arra a következtetésre jutott, hogy még mielőtt az első reakció végbemenne a három molekula önállóan mozog, de a reakció végbemenetele után, arra vannak kényszerítve hogy együtt mozogjanak. A három molekula transzlációs mozgása helyettesítődik egyetlenegy molekula transzlációs mozgásával, ami azt jelenti, hogy két [[Ligandum (szervetlen kémia)|ligandum]] transzlációs [[entalpia|entalpiája]] elveszett.
A kelátot létrehozó reakció előtt csak két független transzlációs mozgás van, így a reakció során csak egyetlenegy molekula veszíti el a transzlációs szabadságnak megfelelő entrópiáját (ez a magyarázat nagyon egyszerű, mert csak a transzlációs szabadságra utal).
| |||