Apja tábornok volt, aki 1702-ben megvédte a sziget függetlenségét a [[Genovai Köztársaság]] és [[Franciaország]] ellenében (1756-ban Nápolyban halt meg). Pascal atyjávalapjával 1739-ben [[Nápoly]]ba költözött, ahol a katonai intézetbe került. 1753-ban visszatért hazájába, hogy részt vegyen a Genova ellen folytatott szabadságharcban. A hazafias párt [[1755]]-ben a sziget főkapitányává választotta. [[Tábornagy]]ként szerencsésen harcolt Genova ellen, sőt egy kis tengeri hajóhad élén Genova tengeri kereskedelmét is akadályozta. Továbbá törvényeket hozatott (nevezetesen a [[vérbosszú]] ellen), iskolákat alapított sés előmozdította a földművelést. Miután Genova [[1768]]-ban lemondott Korzikáról a franciák javára, Paoli ezzel az újabb és hatalmasabb ellenséggel szemben is dacolt még egy évig, de a Ponte-Nuovo mellett vívott szerencsétlen csata után [[Anglia|Angliában]] kellett menedéket keresnie. Miután a francia nemzetgyűlés [[1789]]-ben [[Honoré-Gabriel Riquetti de Mirabeau|Mirabeau]] javaslatára őt és a számkivetésben élő honfitársait visszahívta, Paoli Párizsba jött és megkapta [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]]tól [[Bastia]] kormányzóságát, [[1790]]-ben a korzikaiak a nemzeti gárda és a [[közigazgatás]] élére állították. XVI. Lajos kivégzése után kivált a sziget demokratikus pártjából és miután ezért a [[Nemzeti Konvent|Konvent]] árulással vádolta, nyíltan kitűzte a lázadás zászlaját. Az angolok segítségével kiűzte a franciákat sés a Cortében [[1794]]. [[június 10.|június 10-én]] tartott gyűlésen helyreállította a régi alkotmányt és Korzika koronáját Anglia királyának ajánlotta fel. Számításaiban azonban csalódott, mert az angol király hitelt adott [[Carlo Andrea Pozzo di Borgo]] rágalmainak, és nem őt nevezte ki a sziget alkirályává. Paoli [[1796]]-ban újra [[London]]ba költözött és a parlament elé vitte panaszát, de ezzel semmit nem ért el. Tetemes összeget hagyott hátra hazája számára, tanügyi célokra.
