„Versenyfutás a tengerhez” változatai közötti eltérés

1914 augusztusában [[Németország]] csapatai a [[Schlieffen-terv]]nek megfelelően betörtek [[Belgium]]ba, majd a [[Brüsszel]] – [[Charleroi]] vonalon délre fordulva 200 kilométer megtételével 10 nap alatt [[Franciaország]] szívébe jutottak. A [[Párizs]]ig előretörő 1. német hadsereg jobbszárnya teljesen fedezetlen maradt, ezt kihasználva a franciák a [[Első marne-i csata|marne-i csatában]] vereséget mértek a németekre. A németek az [[Aisne (folyó)|Aisne]] vonaláig húzódtak vissza, ahol védelembe mentek. [[Amiens]] és [[Gent]] között egy hatalmas rés tátongott mindkét fél frontvonalán. Már a marne-i csata másnapján elkezdődtek a hadmozdulatok annak érdekében, hogy a hatalmas résen keresztül az ellenfél hátába juthassanak.

 

[[Fájl:First Battle of Ypres - Map.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Versenyfutás a tengerig – A nyugati front helyzete 1914 októberében]]

A német védvonal [[Compiégne]]-től kezdve keleti irányban húzódott egészen [[Verdun]]ig, majd tovább a [[Vogézek]] vonalát követve [[Svájc]]ig. A francia hadvezetés a [[XVII. terv]] teljes csődjéből tudta, hogy beásott gyalogság ellen reménytelen bármiféle roham, ezért a Compiégne-től nyugatra eső területen törekedett átütő siker elérésére.

A német hadsereg ennél sokkal nagyobb nehézségekkel nézett szembe. Ők is kimerültek és soraikat rendezniük kellett. Utánpótlási vonalaik messzire nyúltak. Belgiumban gerillaháború bontakozott ki a németek ellenében. A „franktirőr”-ök ''(„franc-tireurs”, ~szabad lövészek)'' megtámadták a német posztokat, utánpótlást szállító vonatokat gyújtottak fel, raktárakat fosztottak ki. A németek a polgári lakosság körében elkövetett kivégzésekkel próbálták elejét venni a gerillaharcnak. Ennél súlyosabb probléma volt, hogy az előretörés során számos kisebb-nagyobb erődítményt kerültek ki. A belga hadsereg 80 000 katonája [[Antwerpen]]ben elsáncolta magát és erősen védték a franciák [[Maubeuge]] erődjét is. A [[Helmuth Johannes Ludwig von Moltke|Moltkét]] a nyugati front parancsnokságában felváltó [[Erich von Falkenhayn|Falkenhayn]] [[Elzász]]ból Compiégne városától nyugatra vezényelte a 6. német hadsereget, hogy azok egy délnyugati irányú támadással Párizs irányában karolják át az antant erőit.

 

A németek stratégiai érdeke volt, hogy seregük elfoglalja Franciaország Angliához legközelebb eső szegletét, [[Dunkerque]] és [[Calais]] környékét. A belga haderő ütőképes alakulatai azonban a megerősített [[Antwerpen]] körül ásták be magukat, majd [[szeptember 25.|szeptember 25-én]] kitörtek a városból, bekerítéssel fenyegetve a [[La Manche|Csatornát]] megcélzó német támadóék jobbszárnyát. Falkenhayn azonnal visszaparancsolta a tengerparthoz közelítő csapatait és elrendelte Antwerpen ostromát. Nehéztüzérséget állítottak fel és lövetni kezdték a menekültekkel teli várost.

 

Az angolok mindenképpen el szerették volna kerülni, hogy Calais német kézre kerüljön, ezért mindent megtettek, hogy Antwerpen az antanterők kezén maradjon. A városba küldték [[Winston Churchill|Churchillt]], de elkéstek. A várost felmenteni képes hadosztály csak október 6-án érkezett meg [[Zeebrugge]]be. Antwerpen belga védői a túlerővel szemben képtelenek voltak tartani a kikötővárost. A parancsnokság az evakuálás mellett döntött. A 80 000 belga katona október 9-én éjjel megkezdte a visszavonulást nyugat felé. Másnap Antwerpen hatalmas készleteivel és 1300 ágyújával a németek kezére került. Antwerpen ostroma súlyos időveszteséget okozott a németeknek. Az ostrom alatt francia és brit erők érkeztek a Csatorna partjára és védőállásokat foglaltak el. A németek nem tudták elérni kitűzött stratégiai céljukat, a Csatorna partjának megszerzését.

 

 

== A csata következményei ==

A tengerpartig tartó hatalmas versenyfutásban a németek ismét nagy területet nyertek, de stratégiai vereséget szenvedtek. Nem érték el a Csatorna partját és nem tudták megakadályozni, hogy az angolok közvetlenül a frontra küldhessenek utánpótlást. Franciaország kimerült ugyan, de stabil védővonalat alakított ki és megkezdhette megtépázott haderejének újjászervezését. Belgium 90%-a német kézre került. Megmenekült viszont a belga hadsereg {{formatnum:100000}} katonája, akik továbbra is részt vettek hazájuk nyugati szegélyének védelmében.

 

== Források ==

* Galántai József: ''Az első világháború;'' Gondolat; Budapest, 1988. 211-214.