A forradalom leverése után az ifjú muzsikusnak jó ideig bujkálnia kell.
Az apa és fiú közötti versengésnek az idősbidősebb '''Strauss''' halála vetett csak véget. A vita eldőlt: a Walzer-König most már véglegesen az ifjabb '''Strauss''' és lassacskán eltűnik az „ifj.” szócska is, mert '''Strauss''' csak egy van: az a lobogó energiájú, kifogyhatatlan dallaminvenciójú, ragyogóan muzsikáló fiatal művész, akinek lábai előtt hever az egész császárváros. A küzdőtérre szólítja Josephet is, aki a legjózanabb foglalkozást választotta: egy mérnöki irodában dolgozik. [[Joseph Strauss]] szinte hónapok alatt sajátítja el a szükséges zeneelméleti tudást és hamarosan már ő is egy '''Strauss'''-zenekar élén áll. Majd színre lép a harmadik '''Strauss''' testvér: Eduard is. Ha amazok a walzer poétái voltak, akkor Eduard a keringő diplomatája, pénzügyminisztere, nagyvállalkozója, aki megszervezi a '''Strauss'''-dinasztia világhírét.Közben Johann mindinkább visszavonul a hangversenyszerepléstől és úgyszólván kizárólag komponálással foglalkozik.
