|
[[Fájl:Sahara satellite hires.jpg |bélyegkép|300px|A 300pxA [[Szahara]], a legnagyobb földi sivatag az űrből]]
[[Fájl:Sandstorm.jpg |bélyegkép |300px |Homokvihar az iraki Al Asadban 2005. április 27-én]]
[[Fájl:Morocco Africa Flickr Rosino December 2005 84514010 edited by Buchling.jpg |bélyegkép |balra Marokkói|[[Marokkó]]i sivatagrészlet]]
A '''sivatag''' olyan terület, amelynek vízháztartása[[víz]]háztartása állandóan veszteséges. Az ilyen helyeken az évi [[csapadék]] általában kevesebb, mint 250 mm. Vannak olyan helyek, ahol évekig nem esik az [[eső]]. A [[szárazság]] miatt a [[talaj]] terméketlen; többnyire csak a kimondottan szárazságtűrő és [[pozsgások |pozsgás]] fajok élnek meg itt. Maga a [[talaj]] azonban éppen olyan változatos lehet, mint a termékeny tájakon, és eszerint a sivatag lehet:
-* [[sziklasivatag]];
-* [[kősivatag]];
-* [[kavicssivatag]];
-* [[homoksivatag]];
-* [[agyagsivatag]];
-* [[sósivatag]].
A sivatagok felszínét főként az aprózódás és a mállás, valamint a szél és az időszakos vízfolyások alakítják. A hőmérséklet szélsőséges ingadozása aprózza a kőzeteket. A szél sok homokot és port ragad fel, és a keményebb szemcsék dörzsölik, csiszolják a kőzetek felszínét. A finom anyag elszállítása után deflációs medencék maradnak vissza kavicsos-kőtömbös maradéktakaróval.
A ritkán és rövid ideig, de intenzíven hulló eső hirtelen árvizet okoz. A [[víz]]
lepelszerűen vagy záporpatakokba gyűlve folyik le az időszakos völgyekben. A rohanó ár
sok iszapot[[iszap]]ot, homokot[[homok]]ot és kőzettörmeléket sodor magával a medencékbe, de csak
rövid távon, mert a víz hamar beszivárog vagy elpárolog. A medencék befelé irányuló
vízhálózata elősegíti a pedimentek[[pediment]]ek (hegylábfelszínek) képződését. Utóbbiak hegység
felőli sávjában általában a szálban álló kőzet elegyengetett felszínét, a medence felőlin pedig
egymásba olvadó, hullámos hordalékkúpok sorozatát találjuk.
A váztalajok[[váztalaj]]ok tulajdonságait az alapkőzet fajtája határozza meg. A hőmérséklet nappal magas, éjjel viszont erősen leesik, mert a gyér növényzet miatt a száraz levegőben (a [[relatív páratartalom]] 20–25% ) erős a kisugárzás.
A sivatag távolról sem mindig síkság: gyakorta hegyes-völgyes.
A gyenge [[bioproduktivitás]] miatt a sivatagok gyéren lakottak; az emberek többnyire csak az oázisoknál[[oázis]]oknál telepszenek meg.
A sivatagok két fő típusa:
a) a zonális sivatag, amely a térítők közelében alakult ki;
b) a kontinentális sivatag, amely a szárazföld belsejében, hegyláncok árnyékában alakult ki [[főn]] hatására.
[[Fájl:Trockenklimate.png |bélyegkép |250px Csapadékban|[[Csapadék]]ban szegény vidékek a Földön[[Föld]]ön:
{{jelmagyarázat |#ffcc00 |Sivatag}}
{{jelmagyarázat |#c69e00 |[[Félsivatag]]}}
{{jelmagyarázat |#65ffff |[[Tundra]]}}
{{jelmagyarázat |#eaeaff |[[Sarkvidék]]}}]]
A zonális sivatagok a trópusokat[[trópusok]]at két oldalról határoló nagy nyomású, leszálló légáramlásos zónában, a 15–30° [[szélességi körökkör]]ök között alakulnak ki. A forró, száraz térítő menti öv a [[Passzátszél |passzátszelek]] leszálló, nagy nyomású övezetébe esik, ahol nagy a felmelegedő levegő víztartó képessége. A víz nem csapódik ki, a párolgás pedig különlegesen erős; e két tényező hatására a felszín kiszárad, főként a szárazföldek nyugati felén. Ilyen:
-* Észak-Afrikában a [[Szahara]];
-* Délnyugat-Afrikában a [[Namíb-sivatag]] és a [[Kalahári-sivatag]],
-* Ázsiában az [[Arab-félsziget]] sivatagjai, [[Irán]] és [[Beludzsisztán]] belseje, a Tharr-sivatag, a [[Góbi]]
-* Ausztráliában a [[Nagy-Viktória-sivatag]] és a [[Nagy-homoksivatag]],
-* Észak-Amerikában a [[Yuma-sivatag |Yuma]]-, [[Mojave-sivatag |Mojave]]- és [[Gila-sivatag]], a [[Mexikói-medence]] egy része,
-* Dél-Amerikában [[Peru]] és Észak-[[Chile]] partvidékének nagy része, benne az -[[Atacama-sivatag]].
-Félsivatagnak'''Félsivatag'''nak a sivatag és a [[szavanna]] közti átmeneti zónát nevezzük; ez akár több száz km széles is lehet.
== Forrás ==
| 