„Tényleges életfogytiglani szabadságvesztés” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
16. sor:
 
A korábbi életfogytiglani ítéleteknél az ítéletben ki kellett térni arra, hogy az elítélt feltételes szabadlábra helyezését legkorábban mikor lehet kezdeményezni. Ez legkevesebb 20 évvel a büntetés megkezdése után lehetett esedékes.
Fontos, hogy - a közhiedelemmel ellentétben - ez nem azazt jelenti, hogy egy életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt fogvatartott, akinél a feltételes szabadlábra helyezés pl. 25 év után kezdeményezhető, 25 év múlva szabadul is. A jogszabály csupán megadja a lehetőséget, hogy annak engedélyezését megvizsgálják. Így csak akkor helyezik feltételesen szabadlábra a fogvatartottat, ha arra alkalmasnak találják, pl. jó magaviseletű volt, vagy nem jelent kockázatot a civil társadalom számára. Ez elég ritka. A módszer legfőképp arra szolgál, hogy általa érdekeltté tegyék az elítéltet az együttműködésben, a jó magaviseletben.
 
Ezen feltételes szabadlábra helyezést zárja ki a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés. Ilyen esetben ennek még csak a lehetőségét sem vizsgálják. Ennek megfelelően az elítélt - rendkívüli körülmény (pl. államfői kegyelem) hiányában - biztosan a fegyintézetben tölti élete hátralevő részét, függetlenül attól, hogy jó magaviseletű volt-e vagy sem.