„Penicillin” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Történet: 1 link korr. |
|||
6. sor:
== Történet ==
A penicillin felfedezését rendszerint a skót [[Alexander Fleming]] nevéhez kötik, habár már jóval korábban is észrevették a [[Penicillium]] antibakteriális hatását. Az észak-afrikai [[beduinok]] legalább ezer éve készítenek gyógykenőcsöt a [[szamár|szamarak]] hámján keletkezett [[penész]]ből. Az ifjú olasz orvostanhallgató [[Vincenzo Tiberio]] megfigyelte, hogy az udvarukon évszázadok óta működő kút vize a környékbeliek hasmenéses megbetegedéseit gyógyítja. 1895-ben publikálta, hogy a kútfedő kőlapról nyert penészgomba kivonata a laboratóriumi baktériumtenyészeteket 8 nap alatt teljesen elpusztította. A nápolyi egyetemi tanárai nem tulajdonítottak jelentőséget fiatal kollégájuk szenzációs felfedezésének, így ő hajóorvosként élte le élete hátralevő két évtizedét. ([[Alexander Fleming]] mellett ő volt az első, aki [[Tobruk]]ban katonáinak [[tífusz]] elleni oltást adott.) Egy szintén fiatal francia katonaorvos, [[Ernest Duchense]] [[1897]]-ben megfigyelte, hogy az arab lovászinasok a nyirkos nyergeken megtelepedett penészgombát használják a [[nyereg]] okozta kisebesedések kezelésére. Duchense azonosította a Penicillium glaucum penészgombát, amellyel [[tífusz]]os [[tengerimalac]]okat kezelt, és felfigyelt arra, hogy az elpusztítja az [[Escherichia coli|E. coli baktérium]]okat is. Ez volt a penicillin első, klinikailag tesztelt alkalmazása. Kutatási eredményeit [[doktori értekezés]]ként nyújtotta be, és további kutatásokat javasolt, de a [[Pasteur Intézet]] nem ismerte el a munkáját. Duchense 1912-ben halt meg, 1949-ben posztumusz kitüntetésben részesítették.<ref>[http://www.femina.hu/terasz/teszteld_az_alapmuveltseged_egyszeru_de_fogos_kerdesek A femina.hu cikkének forrása: John Lloyd és John Mitchinson: Tévhitek a nagyvilágból c. könyve (ISBN 978-963-9644-83-0)]</ref>
Fleming [[1928]]-ban a londoni St. Mary kórházban vette észre, hogy a Staphylococcus tenyészetébe került kékes-zöldes penész szennyeződés körül a baktériumok nem növekednek. Fleming arra a következtetésre jutott, hogy a penész olyan anyagot bocsát ki, amely gátolja a baktériumok növekedését, és elpusztítja a baktériumokat. A penészt tiszta kultúrában is kitenyésztette, és felfedezte, hogy a Penicillium családba tartozó fajról van szó, amelyet ma [[Penicillium notatum]] fajként ismerünk. Már ebben a korai szakaszban megállapították, hogy a penicillin leginkább a Gram-pozitív baktériumok ellen hatásos, ellenben a Gram-negatív szervezetekre és a gombákra hatástalan. Fleming kezdetben nagyon optimista volt a penicillin fertőzésekkel szembeni hatékonyságát illetőleg, ráadásul a szernek minimális toxikus hatása volt az akkori szerekhez képest.<ref name="Fleming1929">{{cite journal | author=Fleming A. | title=On the antibacterial action of cultures of a penicillium, with special reference to their use in the isolation of ''B. influenzæ.'' | journal=Br J Exp Pathol | year=1929 | volume=10 | issue=31 | pages=226–36}}</ref> További kísérletei után azonban Fleming úgy vélte, hogy a penicillin nem tud elegendően hosszú ideig az emberi szervezetben maradni ahhoz, hogy a [[patogén]] baktériumokat elpusztítsa. Ezért [[1931]]-ben felhagyott a penicillin tanulmányozásával. [[1934]]-ben kezdte újra a klinikai kísérleteket, és [[1940]]-ben sikerült tisztított formában előállítani a szert.
| |||