„Savoyai Adél francia királyné” változatai közötti eltérés

Amikor férje meghalt, Adél nem azonnal vonult vissza a társasági élettől, ahogy az előtte lévő királynék tették általában, hanem inkább újra férjhez ment 1141-ben, ezúttal I. Mátyáshoz, Montmorency urához, akinek még további egy leányt (neve: Alíz) szült, ám továbbra is aktívan részt vett a királyi udvar eseményein, és a vallási életben is részt vett, emellett ő az egyik a két özvegy királyné közül Dugdale Vilmos elbeszélésében, akik ugyanabba a férfiba voltak szerelmesek. A történet szerint amikor [[I. Henrik angol király]] meghalt, özvegye, Louvaini Adelícia és egy jóképű, ifjú angol lovag, Albini Vilmos között szerelem szövődött, s megegyeztek, ha a férfi visszatér franciaországi útjáról, összeházasodnak. Vilmos éppen Adél fia, Lajos esküvői ünnepségén vett részt, amikor az nőül vette [[Aquitániai Eleonóra]] angol királyné|Aquitániai Eleonóra hercegnőt]]. Az angol lovag olyan ügyesen helyt állt a lovagi játékokon és olyan jóképű volt, hogy felkeltette Adél érdeklődését, aki megpróbálta ágyába csábítani az ifjút, ám az visszautasította a szerelmes nőt, sés hű maradt menyasszonyához, Adelíciához, mireemiatt a sértett nő azt tervezte, bosszúból az éhes oroszlánok közé veti a fiatalembert. A lovagot ekkor valami természetfeletti erő töltötte el, és saját kezével tépte ki a fenevad nyelvét, megölve ezzel a vadállatot. (A valóságValószínűbb azonban az volt, hogy Vilmosnak szerencséje volt, mivel ''állítólag'' maga Aquitániai Eleonóra királyné figyelmeztette őt a közelgő veszélyre, s így még időben elmenekülhetett az országból, vissza Angliába, Adelíciához, akit feleségül vett, s az asszony, az első házasságával ellentétben, már gyermekekkel is megajándékozta hitvesét.)