„Károly Sándor lotaringiai herceg” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
MerlIwBot (vitalap | szerkesztései)
56. sor:
Lelkiismeretes vezetőként saját kezébe vette a Rend ügyeit, különös gondot fordított a Rend pénzügyeinek rendbetételére. Ezt személyesen felügyelte, az intézkedéseket a hetente összehívott ''Titkos Értekezleten'' határozta meg. A vezető testület ''(Grosskapitel)'' 1769-es ülésén saját 13 éves unokaöccsét, [[Habsburg–Lotaringiai Miksa Ferenc főherceg|Miksa Ferenc főherceget]] (1756–1801) megválasztatta [[koadjutor]]nak, azaz a nagymester kijelölt utódjának. Miksa Ferencet [[1770]]. [[július 9.|július 9-én]] a bécsi [[ágostonrendiek]] templomában ''(Augustinerkirche)'' Károly Sándor maga ütötte lovaggá. A praktikusan gondolkodó lotaringiai herceg végrendeletében utódjelöltjét tette meg általános örökösének, és 580 000 [[gulden]]t hagyott rá.
 
Az életvidám Károly Sándor herceg, aki a művészetek kifinomult ismerője volt, a Lovagrend Nagymesterének tennivalóit nem tekintette fő érdeklődésének, inkább egyfajta pótlólagos jövedelemforrásnak, amelyet befolyásos birodalmi hercegként, Bécs támogatásával élvezhetett, és ezáltal is szélesíhette kapcsolatait. Főkormányzóként politikai tevékenységét teljes mértékben a uralkodóház intenciói szerint végezte, egyszerre igyekezett megszilárdítani és hatékonnyá tenni a Lovagrendet, mint nemesi testületet, és szolgálni a birodalmi és helyi hatalom alacsonyabb rangú köreit. Hivatali ideje alatt mindössze háromszor látogatott el a Rend központjába (1761, 1764 és 1765-ben), hivatali ügyeit mindenkor BrüszelbőlBrüsszelből intézte. Mégis tudatában volt a Renddel szembeni kötelezettségeinek. Erőskezű, de békülékeny vezetőnek tartották.
<center><gallery>
Kép:Statue-de-Charles-de-Lorraine.JPG|Lovasszobra Brüsszel főterén ''(Grand-Place)''.