„Wilhelm Ostwald” változatai közötti eltérés

Egykori tanítványa, [[Walden]] így vélekedik róla: ''„Liebig klasszikus »kémiai levelei« óta nem volt kémikus, aki ennyire minden réteg és minden életkor mestere lett volna. Liebig elsősorban a kémia általános kérdéseit vitte be a legszélesebb körökbe, Ostwald könyvei pedig az általános (a fizikai) kémia jelentőségének a hirdetői. Ha még hozzávesszük a »természetfilozófiai előadásait«, amelyekben Ostwald minden művelt emberhez beszél és az emberi szellem örökös kérdéseire keres választ, akkor el kell ismernünk, hogy kémikus most lett először ennyire egy egész nép tanítómesterévé […] De tovább kell mennünk. Ostwald munkáit egész sor kultúrnyelvre lefordították, van köztük olyan is, amely kilenc nyelven jelent meg (németül, angolul, franciául, olaszul, oroszul, lengyelül magyarul, görögül, japánul), ki kell tehát mondanunk, hogy Ostwald nemzetközi tanítómesterré emelkedett.”''

 

 

[[Fájl:Ostwald és Arrhenius.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Ostwald és Arrhenius]]

=== Ostwald, a tudós ===

Az elektrolitok struktúrájáról Ostwald professzorsága idején Rigában még nem volt világos elképzelés. (Akkoriban azt gondolták, hogy az ionok csupán nagyon reaktív atomok). [[1883]]-ban elsőként felismerte az addig teljesen ismeretlen svéd kémikus, [[Svante Arrhenius]] elektrolitos disszociációs elméletének jelentőségét és továbbfejlesztette azt. Rigába hívta és az általa kifejlesztett és róla elnevezett kapilláris viszkoziméterrel sűrűségméréseket végeztetett vele. [[1887]]-re dolgozták ki részletesen a [[disszociációs elmélet]]et. Az elgondolás szerint az elektrolitok molekulái oldáskor elektromosan töltött ionokká válnak szét az oldószer hatására anélkül, hogy ehhez elektromos áramra lenne szükség. Az áram hatására az ionok csak vándorlásba kezdenek. (Lásd: [[Sav-bázis elméletek]]ben az [[Sav-bázis elméletek#Arrhenius-Ostwald féle|Arrhenius-Ostwald féle sav-bázis elmélet]].)