„Disztichon” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
szub |
szubcsonkból csonk |
||
1. sor:
A '''disztichon''' (görögül „kétsoros“) egy [[hexameter]]ből és egy [[pentameter]]ből álló versforma.
A metrikus képlete:
_ _ _ _
– υ υ | – υ υ | – υ υ | – υ υ | – υ υ | – υ
Parcite praecipue vitia exprobrare puellis,
_ _
– υ υ | – υ υ | – || – υ υ | – υ υ | –
Utile quae multis dissimulasse fuit. (Ovid, Ars Amatoria, liber II, 640f)
Az ókori görög és római költészetben, illetve a korai újkor humanista költészetében a disztichont a kétsoros epigrammákban és az elégiákban használták. Az utóbbi előfordulást "elégiai disztichon"-nak is nevezik. Kizárólag disztichonokból álló híres ókori mű az [[Ovidius]] által írt ''Ars amatoria''.
Példák a magyar irodalomból:
* [[Arany János]]: Tompa Mihály sírkövére
* [[Berzsenyi Dániel]]: Festetics György hamvaira
* [[Kisfaludy Károly]]: Mohács
* [[Kölcsey Ferenc]]: Huszt
* [[Vörösmarty Mihály]]: Magyarország címere
{{csonk}}
[[Kategória:Verstan]]
[[de:Distichon]]
[[nl:Distichon]]
[[ru:Дистих]]
| |||