„Danczi Villebald József” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Élete: 1 link korr.+ 1 elütés jav. |
Dj (vitalap | szerkesztései) a →Élete |
||
28. sor:
== Élete ==
A kürti elemi iskola elvégzése után 1923 és 1931 között [[Érsekújvár]]ott, a Csehszlovák állami Gimnáziumban tanult. [[1931]]. [[augusztus 6.|augusztus 6]]-án lépett be a pannonhalmi [[Szent Benedek-rend]]be. 1932 és 1936 között a [[prága]]i Károly Egyetemen folytatott teológiai tanulmányokat, majd [[1936]]. [[június 27.|június 27]]-én ünnepi fogadalmat tett, s [[július 5|július 5-én]] pappá szentelték. 1936 és 1938 között a [[pozsony]]i Komenský Egyetemen szerzett pedagógusi diplomát [[magyar nyelv]] és csehszlovák nyelvből. 1938-ban a magyarlakta területek [[Magyarország]]hoz történő visszacsatolásával magyar állampolgárként tanulmányait a budapesti Magyar Királyi Egyetemen (ma: [[Eötvös Loránd Tudományegyetem]]) fejezte be. 1939-ben doktorált magyar és szláv nyelvészetből. Doktori disszertációját szülőfaluja, Kürt nyelvjárásáról (annak hangtanáról) írta ''A kürti nyelvjárás hangtana, fonetikai és fonológiai vizsgálata'' címmel.
1941-től Pannonhalmán a gimnázium, 1947-től a főiskola tanára is volt. 1941-ben néprajzi gyűjtéseket folytat szülőfalujában, Kürtön. 1941 márciusában a szláv nyevekkel való foglalkozás végett beiratkozik a Zágrábi Egyetemre, ahonnan a hitleri betörések miatt rövid időn belül haza kellett térnie. 1941-ben rövid ideig tartó katonai szolgálat után [[Pannonhalma|Pannonhalmán]] tanított. 1943-ban a környező falvakban dűlőneveket gyűjtött, diákjait is bevonta a néprajzi gyűjtésbe. Megszerettette velük a nép hagyományaiban őrzött értékeket. 1945-ben Pannonhalmán érte az egyre közeledő front. Rövid idő alatt megtanult ororszul, és az érkező orosz katonákat a várban már saját nyelvükön köszöntötte. Azáltal, hogy tolmácsként működött, nagyban hozzájárult, hogy a vár és a benne élő menekültek túléljék a háborút.
34. sor:
1947-ben megindult a szerzetesrendek feloszlatása. Ő önként vállalta a lemondást. 1949-ben került plébánosnak [[Balatonendréd]]re, amit 1951-ben kellett elhagynia. Ekkor [[Győr]]be költözött, és egészen 1962-ig rendi kereteken kívül, állami iskolákban oroszt tanított. 1962-ben egy évre visszatért Pannonhalmára. 1963 és 1973 között a győri [[Czuczor Gergely Bencés Gimnázium]] tanára, igazgatója és a rendház főnöke volt. 1973-tól orosztanárként működött. Nevelt, oktatott, papi teendőit végezte, s ezek mellett kutatott, fordított, publikálta műveit és előadásokat tartott. A nyelvészet és a szlavisztika volt a fő területe, de kutatta bencés elődeinek, a [[XIX. század]] nagy nyelvészeinek, [[Czuczor Gergely]]nek, [[Jedlik Ányos]]nak és [[Szeder Fábián]]nak életét. Fordított szláv nyelvekből ([[Ľudovít Štúr]]t, [[Ján Kollár]]t, [[Ján Hollý]]-t), kódexek szövegeit, misztikusokat és szentek életét latinról magyarra. Történelmi témájú műveket is írt, Győr történelmével foglalkozott.
Hosszan tartó betegség következtében 1977. december 21-én hunyt el. Földi maradványait [[1978]]. [[január 3.|január 3]]-án temették el a győri Szent Ignác (bencés) templom kriptájába.
Nyelvészeti tevékenységének fő területe a nyelvjáráskutatás volt, ennek témaköréből jelentetett meg több nyelvészeti dolgozatot is. A Studia Slavica hasábjain Lomonoszov magyarországi kézírásos művét elemezte.
| |||