Főmenü megnyitása

Módosítások

a
[[Fájl:Borowczyk4.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|''Lulu'' (Heinz Bennent és Anne Bennent)]]
 
''[[A romlás démonai]]'' ([[1979]]) három epizódjának hősnői különböző korokban élnek, ám közös bennük, hogy végzetes módszerekkel vesznek elégtételt azokon, akik ki akarják használni őket. Margherita például megmérgezi a férfiakat – köztük [[Raffaello Sanzio|Raffaellót]], a festőt, akinek modellt állt –, de előzőleg kicsalja a pénzüket. (Az egyik gyilkossági jelenet ''A bűn története'' hasonló epizódját idézi fel.) Marceline egy kisnyúl iránt táplál gyengéd érzelmeket. Amikor az állatot a gúnyolódó szülők ebédre tálalják fel a mit sem sejtő lánykának, Marceline bosszút áll. Egy másik állat, egy kutya bizonyul a harmadik „démon”, Marie legjobb barátjának. [[Frank Wedekind]] hősnője, Lulu ugyancsak romlást hoz előbb hódolóira, végül önmagára, sőt némi túlzással a rendezőre is: a ''[[Lulu (film, 1980)|Lulu]]'' ([[1980]]) ugyanis Borowczyk talán legnagyobb bukása lett. A filmet minden idők legrosszabb Wedekind-adaptációjaként emlegeti a zord kritika, s a rendező azt követő alkotásai sem lettek már sikeresek. A ''Doktor Jekyll és a nők'' ([[1981]]) [[Robert Louis Stevenson]] ismert regényének provokatív feldolgozása, melyben az [[Udo Kier]] megformálta főszereplő átváltozásai a viktoriánus erkölcsök, a képmutatás és a szexuális elfojtás elleni lázadás szimbólumai is.
 
[[Fájl:Borowczyk6.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|''A szerelem művészete'' (Marina Pierro)]]