„C (programozási nyelv)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 84.236.49.51 (vita) szerkesztéséről Hkbot szerkesztésére
80. sor:
Az érdeklődés a C99 új tulajdonságainak támogatásával kapcsolatban eléggé vegyes. Míg [[GCC (informatika)|GCC]] (GNU Compiler Collection, korábban Gnu C Compiler) és más fordítók támogatják a C99 újdonságait, addig a [[Microsoft Corporation|Microsoft]] és [[Borland International, Inc.|Borland]] által forgalmazottak nem, és ez a két cég nem is foglalkozik a C99 jövőbeli támogatásának lehetőségével jelenleg.
 
== A klasszikus „Helló, világ!” C-ben ==
 
A következő egyszerű program a „[[„Helló, világ!” program|Helló, világ!]]” szöveget írja ki alapértelmezett kimeneti eszközre, ami általában a képernyő, de lehet egy állomány vagy más is. Ennek a programnak az első változata a K&R-ben jelent meg.
 
rnyő, de lehet egy állomány vagy más is. Ennek a programnak az első változata a K&R-ben jelent meg.
 
<source lang="c">
#include <stdio.h>
 
int main(void)
{
printf("Hello world!\n");
;
return 0;
}
</source>
 
A program első sora egy <code>#include</code> utasítás, hatására az előfeldolgozó (preprocesszor) erre a helyre bemásolja a megnevezett állomány tartalmát. Ebben az esetben ez a stdio.h állomány. A hegyes zárójel (kisebb, nagyobb jel, „kacsacsőr”) arra utal, hogy az stdistdio.h nemállomány üresa sorfordító aderészére ezmegadott jelenún. esetben„include nempath” érdekeláltal minket,definiált ezérthelyen nem is foglalkozunk velevan.
 
A következő nem üres sor a „main” függvény definíciója. A main függvény egy speciális függvény a C programokban, amely a program indításakor legelőször hívódik meg.
Az „int” megadja, hogy a „main” függvény egy [[integer]] (egész szám) típusú adatot ad vissza. A „void” azt jelenti, hogy a függvény nem vár paramétereket vagy adatokat az őt meghívó rutintól.
A kapcsos zárójel a függvény törzsének kezdetét jelzi.
 
A következő sor „meghívja”, vagy futtatja a <code>printf</code> függvényt. Az „include”-olt állomány, a stdio.h tartalmazza a printf függvény meghívásának leírását („prototípusát”, „deklarációját”). Ebben az esetben, a printf függvényt mindössze egyetlen paraméterrel hívjuk meg, mégpedig egy fix szöveggel („string literal”): <code>„Helló, világ!\n”</code>. A <code>\n</code> új sort jelent. A <code>printf</code> függvény ugyan ad vissza értéket (a kiírt karakterek számát), de ez jelen esetben nem érdekel minket, ezért nem is foglalkozunk vele.
A <code>return</code> utasítás jelenti a kilépést az aktuális függvényből (ami ebben az esetben a main), és megadja a hívónak visszaadandó értéket (esetünkben nullát, ami a program hibátlan lefutását jelzi). (MivdeMivel ebben az esetben az aktuális függvény a <code>main</code>, a hívó maga a programbetöltő program, pontosabban egy olyan speciális könyvtári függvény (tipikus neve: <code>_init</code>), amivel a felhasználói programozónak általában nem kell foglalkoznia). Végül a záró kapcsos zárójellel jelezzük a „main” függvénytörzs végét.
 
== Felépítése ==