„Közönséges fülbemászó” változatai közötti eltérés

A fülbemászó fejlett utódgondozásáról híres. Az őszi párzást páros vagy csoportos áttelelés követi, majd tavasszal a nőstény költőüreget ás, ahova egy csomóban rakja le 20-50 ovális, vajszínű [[Tojás (biológia)|petéjét]]. Az anyaállat rendszeresen forgatgatja és végignyalja a petéket, hogy azok ki ne száradjanak, vagy nehogy [[gombásodásGombás fertőzések|elgombásodjanak]]. Később 5-6 hét múlva kikelő lárváit is őrzi a betolakodók ellen. A fülbemászók [[kifejlés]]sel fejlődnek, azaz a [[lárva|lárvák]] nagyon hasonlítanak a kifejlett példányokhoz, csak szárnyuk hiányzik. Az [[imágó]] állapot mintegy 4 vedlés után következik be, de a fiatal fülbemászók már az első vedlés után képesek önellátásra – igaz, a családok rendszerint az első telelésig együtt maradnak.