„Charles Mingus” változatai közötti eltérés

Mingus szerzeményei a [[hard bop]] hangulatát az afroamerikai [[gospel]] zenével, a [[third stream]]mel, a [[free jazz|free dzsessz]]el és a [[klasszikus zene|komolyzenével]] ötvözik. Bár maga Mingus egész életében a beskatulyázás ellen ágált, életműve a fekete tradíciókon alapuló modern dzsessz volt. Példaképének [[Duke Ellington]]t tartotta, és gyakran hivatkozott a templomi zenére.

 

Mingus gyakorta alkalmazta a kollektív improvizációt, ami a [[New Orleans]]-i dzsesszparádék állandó eleme, ezzel az individuum és a zenekar, mint egy nagyobb egység kommunikációjára fókuszált. Zenekarai megalapításakor Mingus nem csak a hangszeres tudást és a muzikalitást vette figyelembe, hanem a zenészek személyiségét is. Sok zenésze később nagy szólókarriert futott be. Tehetséges és sokszor kevésbé ismert munkatársakat toborzott magának, hogy a hagyományoktól eltérő gondolatait megvalósítsa. Zenészként Mingus a nagybőgő technikájának forradalmasítója volt, napjainkig is a hangszer egyik legendás játékosaként ismerik.

 

[[1993]]-ban a Kongresszusi Könyvtár megszerezte a teljes Mingus életművet, kottákat, zenei felvételeket. Ezt a gyűjteményt a könyvtár a legértékesebb „dzsesszkézirat-kollekciónak” tartja.<ref>A Kongresszusi Könyvtár álláspontja http://www.loc.gov/today/pr/1993/93-081.html</ref>

 

* 1971: [[Guggenheim Fellowship]] (Zenei kompozíció)

* 1971: beiktatták a [[Down Beat Jazz Hall of Fame]]be.

* 2005: beiktatták a [[Jazz at Lincoln Center]] intézet Nesuhi Eretgun Jazz Hall of Fame-jébe.

 

{{Reflist|30em}}