„Róbert nápolyi király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DanjanBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Trónutódlás: DEFAULTSORT AWB (8350)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{nincsforrás}}
'''Anjou Róbert''' más néven '''Bölcs Róbert''' (1277. - Nápoly 1343. január 20.) [[Nápolyi Királyság|Nápoly]] királya, címzetes [[Jeruzsálemi Királyság|jeruzsálemi király]], [[Provance]] és [[Forcalquier]] grófja 1309-1343-ig. KorabeliA korabeli [[Itália]] politikájának központi és meghatározó figurája. [[IIvolt. Károly nápolyi király]] és [[Mária nápolyi királyné]] harmadik, ám legidősebb élő fia apja halálakor. Apja uralkodása idején a trónörökös - Calábria hercege - címet viselte (1296-1309).
 
== Uralkodása ==
 
1282-ben a szicíliai vecsernye felkelés idején [[III. Péter aragóniai király]] túsza volt. Legidősebb

Róbert [[II. Károly nápolyi király]] és [[Mária nápolyi királyné]] harmadik fia volt. Bátyjai azonban meghaltak, így már legidősebb bátyja, [[Anjou Károly calabriai herceg]] halála 1295-ben bekövetkező halála után ő lettvolt a nápolyi trón örököse. Apja uralkodása idején a trónörökös - [[Calabria]] hercege - címet viselte (1296-1309). Annak érdekében, hogy megszerezze a szomszédos [[Szicília|Szicíliát]], feleségül vette [[II. Jakab aragóniai király]] lányát Jolánt, azzal a feltétellel, hogy Jakab elhagyja Szicíliát. A szicíliai bárók azonban Róbert helyett Jakab öccsét, [[II. Frigyest]] választották királlyá. A háború tovább folytatódott, végül az 1302. augusztus 29-én megkötött caltabellottai békében kikötötték, hogy II. Frigyes Szicília sziget uralkodójaként a Trinacria királya címet viseli, Róbert és az Anjou-ház pedig örökre elveszítette Szicíliát, s uralmuk csak Itália félszigeti részeire korlátozódott.
 
Róbert a pápa támogatását élvezte, ráadásul a pápák Avignonba költözése - amely a nápolyi Anjouk birtoka volt - szorosabbra fűzte a pápaság és az Anjouk nápolyi ága közötti köteléket. [[V. Kelemen pápa]] romagnai és toszkánai pápai vikáriusnak (helytartónak) nevezte ki, mely titulusánál fogva avatkozott bele a firenzei pártviszályba , s fogadta el a város Signora címét. Róbert az itáliai guelf párt vezetőjeként ellenezte [[VII. Henrik német-római császár]] itáliai tartózkodását (1311-1313), és Róma általa történt elfoglalását (1312). Henrik császár halála után, a guelf reakció a ghibellinek észak itáliai vezetői, Visconti Mátyás és Scala ellen Róbert, mint Itália bírája járt el. 1317-ben Róbert presztízse tovább emelkedett, a pápa Róma szenátorának nevezte ki 1318-34 Genova, 1319-ben Brescia ura címet is fölvette, 1317-től pedig egész Itália általános pápai vikáriusa lett. 1328-ban újra szembe került a császársággal, [[IV. Lajos német-római császárral]] ám ez a veszélyt [[János cseh király]] hárította el, aki szintén szembe került Lajossal. Róbert itáliai hegemóniájának fényét csak Aragón-Szicília árnyékolta be.