Hilferding ''A finánctőke'' (''Das Finanzkapital'', Bécs, 1910) című fő műve a szabadversenyesszabad versenyes, pluralisztikus liberális kapitalizmus monopolista finánckapitalizmussá való átalakulásának nagy hatású marxista analízise, megelőzve [[Vlagyimir Iljics Lenin|Lenin]] és [[Nyikolaj Ivanovics Buharin|Buharin]] műveit e témában. A késői, erősen kartellesedett gazdaságú [[Osztrák–Magyar Monarchia]] körülményei között írt műben, Hilferding szembeállítja a monopolista finánckapitalizmust a korábbi liberális éra szabad versenyes, kalózkodó kapitalizmusával. Az ipari, a kereskedelmi és a banki érdekek egyesítését hatástalanította a korábbi liberális kapitalizmusban a [[merkantilizmus|merkantilista]] állam gazdasági szerepe csökkentésének igénye; ehelyett, a finánctőke megköveteli a központosított és privilégiumokat osztogató államot.
Hilferding nézete szerint, amíg az [[1860-as évek]]ig a tőke és a [[burzsoázia]] követelései alkotmányos követelések voltak, amelyek minden állampolgárra egyaránt vonatkoztak, addig a finánctőke egyre inkább megköveteli az állami beavatkozást a vagyonos, tulajdonos osztályok érdekében: a tőkések a 20. század elejére uralják az államot, sokkal inkább, mint korábban a nemesség.
