„André Chénier” változatai közötti eltérés

|első mű= Les Bucoliques (Eklogák)

Apja Konstantinápolyban volt kereskedő, majd konzul [[Marokkó]]ban, anyja szépségben és szellemben gazdag görög nőszármazású volt. Chénier [[FranciaországI. Johanna navarrai királynő]]ba kerülveáltal alapított College de Navarre-ban tanult Párizsban, 1781ott szerette meg a [[hellenisztikus civilizáció]]t és az antik görög költőket. 1782-ben mintrövid ''Cadetidőt Gentilhomme''töltött egy[[Strasbourg]]ban, strasburgihadapródiskolai ezredbetisztképzésen lépettvett részt, de betegeskedésemivel miattnem csakhamarvolt otthagytanemesi származású, a katonaságottiszti karrier bezárult előtte. 1785-tőlEkkor kezdveaz 3irodalom évigés verselés felé fordult, [[Párizselégia|elégiákat]]ban lakottés [[ekloga|eklogákat]] írt antik mintára, újkori [[Homérosz]] akart lenni. Ebben az időben szenvedélyes szerelemre gyúlt Madame de Bonneuil iránt, akit Camilla néven több versében megénekelt. 1787-ben De La Luzerne-t mint követségi titkár [[London]]ba követte, de a forradalom kitörtével visszatért Párizsba. Eddig szenzuális bukolikus és elégikus költő volt, aki [[Tibullus]]-t, [[Propertius]]-t és [[Theokritos]]-t utánozta, most azonban költői szelleme nagyszerű lendületet vett. Természetfilozófiai versekbe kezdett, úgy mint a ''Hermés és L' Amérique''-be, de belőlük csak töredékek maradtak fenn, mert gátolta a politika azok befejezésében. Nem sokkal a rémuralom előtt Chénier hevesen megtámadta a [[jakobinus klub|jakobinusokat]] a ''Journal de Paris''-ban és emiatt sokáig haragban volt testvérével, [[Marie-Joseph Chénier|Marie-Joseph]]-fel is. A [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] elleni per annyira felizgatta, hogy szándéka volt a nemzetgyűlés előtt a király védőjeként fellépni, és mikor a halálos ítéletet meghozták, egy levelet írt, amelyben Lajos a nép ítéletére hivatkozik. [[Marat]] meggyilkolása után Chénier megénekelte [[Charlotte Corday]]-t. Minthogy a király halála után Párizst kerülnie kellett, testvére [[Versailles]]-ban szerzett neki menedéket. Itt írta utolsó költeményeit, melyek Fanny-hoz (Madame Lecoulteux) intézve, tele vannak a legmélyebb fájdalommal és nemes szerelemmel. A kísérlete, hogy megmentsen egy asszonyt aki ellen az elfogatóparancs volt kiadva, azt eredményezte, hogy őt magát fogták el. Fogságában St.-Lazare-ban átnézte kéziratait és ott írta legszebb költeményeit: ''La jeune captive'' (Coigny kisasszonyhoz) és ''Derniers vers d'un poete'' («Comme un dernier rayon») stb. Mint a nép ellenségét, halálra ítélték és kivégezték.