„André Chénier” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
35. sor:
Apja Konstantinápolyban volt kereskedő, majd konzul [[Marokkó]]ban, anyja görög származású volt. Chénier [[I. Johanna navarrai királynő]] által alapított College de Navarre-ban tanult Párizsban, ott szerette meg a [[hellenisztikus civilizáció]]t és az antik görög költőket. 1782-ben rövid időt töltött [[Strasbourg]]ban, hadapródiskolai tisztképzésen vett részt, de mivel nem volt nemesi származású, a tiszti karrier bezárult előtte. Ekkor az irodalom és verselés felé fordult, [[elégia|elégiákat]] és [[ekloga|eklogákat]] írt antik mintára, újkori [[Homérosz]] akart lenni. [[Tibullus]]-t, [[Propertius]]-t és [[Theokritos]]-t utánozta. Ebben az időben szenvedélyes szerelemre gyúlt Madame de Bonneuil iránt, akit Camilla néven több versében megénekelt. 1787 decemberében De La Luzerne nagykövet mellett követségi titkári állást vállalt [[London]]ban. A [[francia forradalom|forradalom]] kitörésekor visszatért Párizsba. Lelkesedett a forradalom eszméiért, filozofikus és szatirikus verseket írt.
Chénier hevesen támadta a [[jakobinus klub|jakobinusokat]], különösen [[Maximilien de Robespierre]]-t és [[Jean-Paul Marat]]-t, a ''Journal de Paris''-ban és a ''Moniteur''-ben, emiatt sokáig haragban volt testvérével, [[Marie-Joseph Chénier|Marie-Joseph]]-fel is.1792 augusztusától bujkált, [[Le Havre]]-ban hajóra akart szállni, de visszatért Párizsba, hogy a halálra ítélt [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] kiszabadítási kísérletében részt vegyen. Marat meggyilkolása után Chénier ódában énekelte meg [[Charlotte Corday]]-t. A király halála után Párizst kerülnie kellett, testvére [[Versailles]]-ban szerzett neki menedéket. Itt írta utolsó költeményeit, melyek Fanny-hoz (Madame Lecoulteux) intézve, tele vannak a legmélyebb fájdalommal és nemes szerelemmel. A kísérlete, hogy megmentsen egy asszonyt aki ellen az elfogatóparancs volt kiadva, azt eredményezte, hogy őt magát fogták el 1794. március 4-én. Saint-Lazare börtönében átnézte kéziratait és ott írta legszebb költeményeit: ''La jeune captive'' ''(Coigny kisasszonyhoz)'' és ''Derniers vers d'un poète'' ''(Comme un dernier rayon)''. A [[Forradalmi Törvényszék]] előtt nem kért védőügyvédet. A nép ellensége vádjával halálra ítélték. Jean-Antoine Roucher költővel együtt végezték ki két nappal Robespierre bukása előtt. [[Jean Racine|Racine-től]] idézett, amikor vitték a vesztőhelyre.
Egyetlen francia költő sem érezte meg a görög költészet szellemét annyira, mint Chénier. Első verseiben attikai kedvességgel nemes egyszerűség és egészséges érzékiség egyesülnek. Életében csak két költeménye jelent meg nyomtatásban, 1791-ben a ''Jeu de paume'' ''(Labdajáték)'', amit [[Jacques-Louis David]]nak dedikált, és amiben üdvözölte a Rendi Gyűlésnek azt a [[Labdaházi eskü|döntését]], hogy nemzetgyűléssé alakult. 1792-ben jelent meg a ''Hymne aux Suisses de Châteauvieux'', himnusz a felkelő svájciakhoz. Számos kéziratot hagyott hára, az irodalomtörténet mítikus alakja lett, annak ellenére, hogy induló költői pályáját erőszakosan félbeszakította a történelem. Henri de Latouche által kiadott költői hagyatéka csak 1819-ben keltett rendkívüli lelkesedést. A költők a [[romantika]] előfutárának tartották. Összes költeményeit csak 1814-ben adta ki Gabriel de Chénier és Louis Becq de Fouquières látta el kritikai jegyzetekkel.
43. sor:
*[[Joseph Méry]]: ''André Chénier'' (1850) (regény három kötetben)
*[[Umberto Giordano]]: ''Andrea Chénier'' (1894) (opera)
==Magyar nyelven megjelent versei==
*André Chénier válogatott versei. K.U.K. Könyv-és Lapkiadó Kft., 2007. ISBN 9789637437823
*[http://mek.oszk.hu/02400/02476/02476.htm Francia költők versei Baranyi Ferenc fordításában]
*[http://www.holmi.org/2010/09/vas-istvan-a-lefejezett-kolto-andre-chenier Vas István: A lefejezett költő]
==Művei==
*''Les Bucoliques''
| |||