„II. Mátyás magyar király” változatai közötti eltérés

II. Mátyást [[1608]]. [[november 19.|november 19-én]] koronázták magyar királlyá a [[Szent Korona|Szent Koronával]] [[Pozsony]]ban. (Érdekesség, hogy ekkor említik először a piros-fehér-zöld magyar nemzeti színű díszítéseket). Miután Mátyás „kiütötte Rudolfot a nyeregből”, azt szerette volna, ha magyar rendek minden további vita nélkül királlyá ''koronázzák'' őt. A rendekhez intézett előterjesztésében is így kérte, nem pedig királlyá ''választását.'' A ''választás'' kifejezést ugyanúgy kerülte, mint apja és nagyapja, mikor utódaik megkoronázását sürgették. A rendek kihasználták helyzeti előnyüket, ezért Mátyás szentesíteni kényszerült a szabad vallásgyakorlatot, az országgyűlés és a [[nádor]]i tisztség reformját, a [[jobbágy]]költözést pedig a [[vármegye|vármegyék]] hatáskörébe helyezte. Megerősítette az annak idején [[Bocskai István]]nal kötött [[bécsi béke (1606)|bécsi békét]] és garantálta a [[hajdúk]] privilégiumait. Az új magyar nádor, [[Illésházy István (nádor)|Illésházy István]], majd annak rövidesen bekövetkező halála után utódja, a [[protestantizmus|protestáns]] [[Thurzó György (nádor)|Thurzó György]] (1609–1616) szintén a vallásbékéért szállt síkra. A rendek jól körülbástyázták a rendi jogaikat, amelynek köszönhetően Magyarországon újra virágkorát élhette a rendi dualizmus.