„III. Rajmund tripoliszi gróf” változatai közötti eltérés

'''III. Rajmund''' (kb. 1140 – 1187) [[Tripoliszi Grófság|Tripolisz]] grófja [[1152]]-től [[1187]]-ig és felesége, Eschiva révén [[Galilea]] hercege [[1174]]-től [[1187]]-ig.

 

 

1140 körül született, édesanyja [[Hodierna tripoliszi grófné]], édesapja [[II. Rajmund tripoliszi gróf]]. Egyetlen testvére volt, Melisenda, aki a rossz hírek szerint más apától származott. A feltételezés alapja az volt, hogy Hodierna és II. Rajmund házassága messze nem volt ideálisnak tekinthető. Hodierna erős akaratú és víg kedélyű hölgy volt, férje pedig rettenetesen féltékeny volt rá. 1152-ben a házasságuk annyira megromlott, hogy még [[Melisenda jeruzsálemi királynő]] is (akiről Rajmund húga a nevét kapta) úgy érezte, közbe kell avatkoznia. Hodierna úgy döntött, hogy egy időre [[Jeruzsálem]]be utazik. Ott érte a hír, hogy férjét az [[asszaszin]]ok meggyilkolták. A grófi címet a 12 éves Rajmund örökölte, Hodierna pedig visszatért Jeruzsálemből, hogy fia nagykorúságáig betöltse a régens pozícióját.

 

 

1159-ben megözvegyült [[I. Mánuel bizánci császár]], így új feleség után kellett néznie. Két jelölt jött számításba, [[Antiochiai Mária bizánci császárné|Mária]], Antiókhiai Konstancia lánya és Melisenda, Rajmund húga. [[III. Balduin jeruzsálemi király|III. Balduin]]t zavarta volna, ha a császár és [[Antiokheia|Antióchia]] viszonya szorosabbá válik, ezért Melisendát támogatta. Bizánci küldöttség érkezett [[Tripoliszi Grófság|Tripolisz]]ba, hogy a császárnak jelentést adhasson a feleségjelöltről. Rajmund rendkívül elégedett volt. Elhatározta, hogy jelentős hozományt ad húgának és sok pénzt áldozott kelengyére is. [[Konstantinápoly]]ból azonban nem jött további hír. A császár habozott, részben a Melisendáról hallott pletykák miatt, részben mert értesült arról, hogy Balduin beavatkozott Antiochia ügyeibe. Egyes történészek szerint a Melisenda körül kipattant botrány csupán politikai cselfogás volt: ürügy az eljegyzés felbontására, amit a császár végül meg is tett. A csalódott és megalázott Melisenda zárdába vonult, és hamarosan meghalt.

Rajmund igazságtalannak érezte a császár lépését, és dühösen követelte, hogy a kelengyére költött pénzét térítsék meg. Amikor nem kapta meg a kártérítést, felfegyverzett gályáival, amelyek eredetileg Melisendát kísérték volna [[Konstantinápoly]]ba, a [[Bizánci Birodalom|Bizánc]] fennhatósága alá tartozó [[Ciprus (sziget)|Ciprust]] kezdte fosztogatni.

 

 

1161-ben [[III. Balduin jeruzsálemi király|III. Balduin király]] [[Tripoliszi Grófság|Tripolisz]]on átutazva megbetegedett, és bár Rajmund saját orvosát, a szír Barakot bocsátotta rendelkezésére, a király állapota rosszabbra fordult, míg 1162. február 10-én meg nem halt. Mindenki úgy hitte, az erőt sugárzó férfit Barak orvosságai mérgezték meg. Balduin utóda testvére, [[I. Amalrik jeruzsálemi király|Amalrik]] lett, akinek uralkodását folyamatos háborúskodások jellemezték.

1164-ben [[Núr ad-Dín Mahmúd|Núr ad-Dín]] megtámadta [[Harenc]] kulcsfontosságú várát. [[III. Bohemund antiochiai fejedelem]] többek közt a tripoliszi grófot is segítségül hívta, és ő augusztus elején útnak indult a vár felmentésére. Bár Núd ad-Dín elvonult seregével, Bohemund lovagjaival a nyomában maradt. Augusztus 12-én, a végzetes csatában Rajmund is fogságba esett. 1173-ig [[Aleppó]]ban raboskodott, ahonnan végül {{szám|80000}} arany fejében szabadulhatott. Rabsága alatt [[I. Amalrik jeruzsálemi király|Amalrik]] lett a grófság régense. Rajmund a börtönéveket tanulásra használta fel. Sokat olvasott, megtanult arabul és megismerte a muszlim szokásokat.

 

 

[[Fájl:Baudouin IV et Raymond de Tripoli.jpg|thumb|100px|right|[[IV. Balduin jeruzsálemi király]] és III. Rajmund tripoliszi gróf]]Rajmund 1174-ben elvette a [[Jeruzsálemi Királyság]] második leggazdagabb örökösnőjét, Eschivát, [[Galilea]] hercegnőjét, Saint-Omer-i Valter özvegyét és ezáltal megszerezte a [[Jeruzsálemi Királyság|Királyság]] északi területeinek ellenőrzését. Ugyanebben az évben elhunyt [[I. Amalrik jeruzsálemi király]]. Utódja, [[IV. Balduin jeruzsálemi király|IV. Balduin]] ekkor még csak tizenhárom éves volt, így régenst kellett mellé kinevezni. A pozíciót először Miles de Plancy töltötte be, majd később Rajmund, aki a helyi nemesek, így II. Toroni Onfroi, az Ibelinek és Szidóni Rajnald támogatását is bírta. Miles rossz néven vette, hogy eltávolították a hatalomból, de néhány héttel később meggyilkolták [[Akkon]]ban.

Rajmund régenssége idején [[Szaladin egyiptomi szultán|Szaladin]] növekvő hatalmának megfékezésére törekedett. 1176-ban, amikor [[IV. Balduin jeruzsálemi király|IV. Balduin]] nagykorú lett, visszalépett a régensségtől. 1182 elején, amikor IV. Balduin állapota rohamos hanyatlásnak indult, a király anyjának, nővérének és Heraclius pátriárkának a győzködésére a királyság régensévé nevezte ki [[Guidó jeruzsálemi király|Guidót]], nővére, [[Szibilla jeruzsálemi királynő|Szibilla]] férjét. Guidó hamar eljátszotta a király bizalmát azzal, hogy szemet hunyt [[Châtilloni Rajnald antiochiai fejedelem|Châtilloni Rajnald]] muszlim karavánok ellen irányuló támadásai fölött, sőt, segítette azokat. A katonák a csatatéren gyávának, a bárók a politikában gyengének találták. A király iránti tiszteletlensége és sorozatos engedetlensége folytán a király megfosztotta Guidót a régens rangjától. Társuralkodójává nevezte ki unokaöccsét, [[Szibilla jeruzsálemi királynő|Szibilla]] fiát, [[V. Balduin jeruzsálemi király|Balduint]], és a régens posztját újra Rajmundnak adta, habár a gyermekkirály gyámságát Rajmund nem vállalta. Úgy vélte ugyanis, hogy a gyermek gyenge, és félt attól, hogy ha esetleg meghalna, azzal vádolnák, hogy siettette halálát. A király 1185 elején a bárók gyülekezete előtt is kinyilvánította végakaratát.

 

 

[[IV. Balduin jeruzsálemi király|IV. Balduin]] 1185-ben hunyt el, és unokaöccse, [[V. Balduin jeruzsálemi király|V. Balduin]] örökölte a királyi címet. Rajmund a király temetése után összehívta a bárókat, hogy megegyezzenek a követendő politikai irányban. A királyság szorult helyzetben volt, a téli esőzések elmaradása miatt éhínség lépett fel. Nyugatról újabb, nagyobb keresztes hadak nem indultak, így az egyetlen, célra vezető megoldás az maradt, hogy ameddig csak lehet, fenn kell tartani a békét [[Szaladin egyiptomi szultán|Szaladinnal]]. A négyéves fegyverszünetre tett javaslat jól jött Szaladinnak is, akinek rendeznie kellett egyiptomi rokonainak nézeteltéréseit.

Rajmund nem adta fel. Meggyőzte a bárókat, hogy az uralkodó árral szemben [[I. Izabella jeruzsálemi királynő|Izabellát]] és férjét, Toroni Onfroit támogassák. A bárók egyesült ereje folytán (a nagyurak közül csak [[Châtilloni Rajnald antiochiai fejedelem|Châtilloni Rajnald]] volt a másik pártban) céljukat el is érhették volna, de Toroni Onfroi megfutamodott, Jeruzsálembe szökött a rá váró feladat elől, és hűségesküt tett [[Guidó jeruzsálemi király|Guidónak]]. Rajmund ezek után felismerte a helyzet reménytelenségét, és feloldotta esküjük alól a bárókat. [[Akkon]]ban került sor a „megtért” bárók és Guidó első gyűlésére. Guidó Rajmund távollétében bejelentette, hogy elveszi [[Bejrút]]ot, amit korábban Rajmund még [[IV. Balduin jeruzsálemi király|IV. Balduintól]] kapott unokaöccse melletti régenssége fejében. Felszólította továbbá arra, hogy számoljon el a régenssége alatti közpénzekkel. A bárók közül egyedül Ibelini Balian testvére, Balduin nem fogadott hűséget, és nappal később el is hagyta a királyságot. Antiochiába ment, ahol [[III. Bohemund antiochiai fejedelem|III. Bohemund]] támogatását élvezte — ő nem rejtette véka alá, hogy rokonszenvezik Rajmunddal.

 

{{bővebben|hattíni csata}}