„P9M” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
21. sor:
Egyeslövésel leadására alkalmas öntöltő maroklőfegyver. Rövid csőhátrasiklású fegyver. A csövet a csőfaron és a szánon kialakított, egymásba illeszkedő hornyok reteszelik (Browning féle reteszelés). Az elsütés után a szán és a cső együtt kezd hátrafelel siklani. A csőfaron kialakított ferde szakáll a tokban elhelyezett csapban ütközik. A kényszerpályán mozgó csőfar lebillen, a cső kireteszelődik, a szán pedig a megakasztott cső nélkül siklik tovább hátsó helyzetébe. A helyretoló rugó a cső alatt helyezkedik el. Mind a szán, mind a tok acélból készült, felületük barnított. Külső kakasos megoldású, nem revolverező típusú, az elsütőerő nem állítható. A markolatban elhelyezkedő tár kétsoros, 13 darab töltényt fogad be. A tárkioldó a bal oldalon, a markolat sátorvas mögötti rélszén található. A markolathéj az eredeti példányoknál fából készült. A szánakasztó a bal oldalon kapott helyet. Az utolsó töltény kilövése után a szán hátsó helyzetben marad. A pisztolynál elhagyták a GP–35-nél alkalmazott markolatbiztosítót, helyette a pisztoly tárbiztosítót kapott. Ez a megoldás a használat során azonban nem vált be, ezért a FÉG későbbi modelljeinél már nem alkalmazták. A fegyvertok bal oldalán, hátul helyezték el a biztosítókart. Felfele elfordítva a biztosító rögzíti a szánt, valamint blokkolja a felhúzott kakast. (Passzív űtőszegbiztosítással azonban nem rendelkezik.)
Az [[1975]]-ben megjelent FP9 konstrukciós kialakításában és működésben megegyezik a P9M típussal. Legjellemzőbb
==Források==
|