„Brian De Palma” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a clean up, replaced: Egyesült Államok → Amerikai Egyesült Államok AWB |
a →A kezdetek: képaláírás pontosítása, eliras jav. |
||
31. sor:
== Pályafutása ==
=== A kezdetek ===
[[Fájl:Depalma07.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|''Szia, anyu! / Hi, Mom!'' (Robert De Niro)]]
Brian De Palma amerikai–olasz családban született, édesapja sebész volt. A [[római katolikus]] háttérrel rendelkező fiatalember [[protestáns]] és [[kvékerizmus|kvéker]] iskolákban tanult [[Philadelphia|Philadelphiában]], [[Pennsylvania|Pennsylvaniában]] és [[New Hampshire]]-ben. Tanulmányait a [[Columbia Egyetem]]en folytatta, ahol a [[fizika]] volt a fő tantárgya. Az egyetemen ismerkedett meg olyan filmtörténeti klasszikusokkal, mint [[Orson Welles]] ''[[Aranypolgár]]'' ([[1940 a filmművészetben|1940]]) és Hitchcock ''[[Szédülés (film)|Szédülés]]'' ([[1958 a filmművészetben|1958]]) című alkotásai. Diplomája megszerzése után a Sarah Lawrence College hallgatója lett, az intézmény egyik első férfi diákja. Itt olyan alkotók művészetét tanulmányozta, mint a dokumentumfilm-készítő Maysles fivérek, [[Andy Warhol]], Jean-Luc Godard és [[Michelangelo Antonioni]]. [[1963 a filmművészetben|1963]]-ban forgatta első játékfilmjét ''The Wedding Party'' címmel, amely azonban csak 6 évvel később került bemutatásra. E film egyik szerepét egy akkor még teljesen ismeretlen fiatal színész, [[Robert De Niro]] játszotta, partnernője pedig egy bizonyos [[Jill Clayburgh]] volt: mindkét művész az [[1970-es évek]]ben vált világhírűvé. Az 1960-as évek javát De Palma rövidfilmek készítésével töltötte. E korszakából az [[1966 a filmművészetben|1966]]-os ''The Responsive Eye'' és az [[1970 a filmművészetben|1970]]-es ''Dionysus'' a legjelentősebbek. Utóbbiban használta először az osztott képmezőt, ami későbbi alkotásainak egyik meghatározó stílusjegye lett. Az osztott képmező ugyanis arra ad lehetőséget számára, hogy egyidőben, de különböző helyszíneken játszódó eseményeket egyszerre tudjon bemutatni a közönségnek. A ''Dionysus'' esetében e módszerrel egyszerre tudta ábrázolni a színpadon zajló [[performance]] történéseit, és bemutatni a közönség reakcióit, hiszen a nézők egy performance előadásnak mindenkor aktív résztvevői.
37. sor:
[[Fájl:Depalma03.jpg|balra|bélyegkép|250px|''Carrie'' (Sissy Spacek)]]
Az [[1960-as évek]]ben az Egyesült Államokban is igen népszerűek voltak a baloldali eszmék az értelmiség és a fiatalok egy része körében, ahol Jean-Luc Godard eszme és művészet szintézisét megvalósító munkái iránt fokozott érdeklődés mutatkozott. De Palmának volt is olyan ambíciója, hogy ő legyen az amerikai Godard, és ebbéli törekvéseit tükrözik Robert De Niro főszereplésével készült korai játékfilmjei, az ''Üdvözletek'' ([[1968 a filmművészetben|1968]]) és az ennek folytatásául szánt ''Szia, anyu! / Hi, Mom!'' (1970). Mindkét alkotás bátran és érdekesen használja a különféle kísérleti és dokumentumfilmes eszközöket, és általuk De Palma egyszerre próbálja meg a nézőket érzelmileg bevonni a cselekménybe, ugyanakkor el is idegeníteni őket attól. A ''Murder à la Mod'' (1968) című fekete humorú komédia Hitchcock hatását tükrözi, és az 1970-es évek De Palma-filmjei is Godard helyett inkább a nagy angol rendező világát idézik meg. Filmteoretikusok sokszor fejtegették, mi okozta ezt a váltást De Palma művészetében. Voltak, akik egyszerűen úgy gondolták, hogy a rendező szeretett volna Új-Hollywoodhoz tartozó kollégáihoz hasonlóan nagy kasszasikereket elérni, márpedig ilyesmire egy Godard stílusú alkotó aligha számíthatott, ám Hitchcock neve mindenhol jól csengett. Persze azért arról sem szabad elfeledkezni, hogy e látványos példaképváltás csak látszólag látványos, hiszen a francia [[új hullám (film)|új hullám]] alkotói – köztük Godard – szintén egyik példaképüknek tartották Hitchcockot. De Palma védelmében kell megjegyezni azt is, hogy az 1970-es évek elején maga Godard alkotói válságban volt (bár ezt évek múlva egyértelműen cáfolta: „Semmilyen törés nincs a pályámon” – nyilatkozta). 1968 és 1972 között forgatott munkái a Dziga Vertov csoporttal a nézhetőség határát súrolták, a rendező pedig utána évekig nem is forgatott a mozik számára. Gyakori egyébként az a vélemény is, hogy De Palma nem több, mint egy Hitchcock-epigon, ám ez a megállapítás sem állja meg a helyét: De Palma éppúgy nem másolta Hitchcockot, ahogyan Godard-t sem, hanem forrásként használva mindkettőjüket (és másokat is), egy csak rá jellemző filmes stílust alakított ki magának, ahogyan például az [[1990-es évek]]ben [[Quentin Tarantino]] is híres
=== A fénykor filmjei ===
| |||