|
| örököse = <!-- csak akkor kell kitölteni, ha nem azonos az utódjával -->
| házastárs = Myrōd
| gyermekei = I. ShápúrSápúr király
| édesapa = Babak
| édesanya =
|}}
'''I. Ardasír''' (''Ardaḫšir'', [[180]] k. – [[241]]. [[szeptember]]e) az [[Újperzsa Birodalom]] vagy [[Szászánida Birodalom]] alapítója, aki először [[Istakr]] uralkodója volt ([[208]]–[[241]]), majd Perzsia ura, „a királyok királya” ([[sahinsah]]) ([[226]]–[[241]]), miután legyőzte a [[Pártus Birodalom]] utolsó királyát, [[IV. Ardaván pártus király|IV. ArtabanoszArdavánt]]t.
I. Ardasír ([[közép-perzsa]] ''Arđaxšēr'', [[óperzsa nyelv|óperzsa]] ''Artaxšaθra'', [[pahlavi]] ''ʼrthštr'', „akinek királysága az isteni rend”) ismert Ardasír-i-Papagan („Ardasír, Papag fia”), illetve a latinizált ''Artaxaresz'', ''Artaxerxész'' neveken is. Dinasztiája négy évszázadon keresztül uralkodott, amíg [[651]]-ben megdöntötte a [[Rásidún]] [[kalifátus]].
A [[2. század]]ban a [[Pártus Birodalom]] határaira mindenfelől szűnni nem akaró nyomás nehezedett, és ez alaposan megingatta a [[pártusok]] hatalmát. Nyugatról a [[Római Birodalom]], keletről a [[kusánok]] szorongatták őket, míg északon a nomádok álltak készen, hogy időről időre kihasználják a birodalom gyengeségét. A pártusok uralmát végül mégsem a birodalmat körülfogó hatalmas külső ellenségek valamelyike döntötte meg, hanem a belülről jövő, [[Perszisz]] vazallus királya, a szászánida nemzetségből való Ardasír.
Az újonnan megerősödött Szászánidáknak azonban túlságosan nagy feladat lett volna, hogy egymaguk megdöntsék a párthusokpártusok uralmát, ezért Ardasír szövetséget kötött Adiabéné és Kirkuk királyaival. [[224]] körül [[Hormizdegán]]nál véres csatában legyőzték és megölték [[IV. Ardaván pártus király|ArtabántArdavánt]], a pártusok királyát. Ezt az eseményt jeleníti meg egy 18 méter hosszú fríz, amelyet Firúzábád közelében a szászánida út mentén magasan a hegy oldalába vájtak.
== A [[Szászánida Birodalom]] kiépítése ==
A [[hormizdegáni csata]] a párthus király vereségével és halálával végződött ugyan, de ezzel korántsem szűnt meg az ellenállás az egykori párthus területeken. A nagy feudális családok közül némelyek behódoltak, mások ellenálltak. Ardasírnak végül is sikerült minden ellenfelével leszámolnia, kivéve [[Armenia Magna]] királyát. Ardasír keleten uralma alatt tartotta a [[Merv]] oázist, és feltehetően a kusánokat is leigázta.
A [[Ókori Róma|római források]] szerint Ardasír célja az volt, hogy helyreállítsa az [[AkhaimenidaÓperzsa Birodalom|akhaimenidaÓperzsa birodalmatBirodalmat]]. Először a [[220-as évek]] vége felé ütközött meg a rómaiakkal, és kezdetben sikereket ért el. [[230]]-ban ostrom alá veszi [[Niszibisz]]t, miközben seregei mélyen a római provincia, Szíria belsejében fosztogattak. A rómaiak békekötési kísérlete megbukott, így [[232]]-ben ellentámadásra indultak , amely elég sikeresnek bizonyult ahhoz, hogy Rómában diadalmenettel ünnepeljék meg. Ardasír a [[230-as évek]] vége felé tért vissza a mezopotámiai hadszíntérre, [[238]] körül bevette [[CarrhaeHarrán]]-t és [[Niszibisz]]t, még [[Hatra]] falai közé is sikerült betörnie, amelyet korábban [[Marcus Ulpius Traianus római császár|Traianus]], [[Lucius Septimius Severus római császár|Septimius Severus]] és egyszer ő maga is hiába ostromolt. Hatra kifosztása után a város elnéptelenedett, és a hatrai uralkodóknak „a sivatag urainak” a szerepét a [[Lakhmida-dinasztia]] vette át Hirában.
=== Reformjai ===
Az egykori [[PárthusPártus Birodalom]] bukásában számos tényező játszott közre, az egyik legfontosabb az erős központi kormányzat hiánya volt. Ardasír a kulcsfontosságú tartományokba saját családja tagjait nevezte ki kormányzónak, és nagyszámú hivatalnokot alkalmazott. Másik nagy újítása volt, hogy hivatalos államvallást vezetett be. Ez merev társadalmi osztálytagozódást eredményezett az [[Aveszta|Avesztában]] lefektetett elveknek megfelelően. Az Aveszta társadalmi osztályai papokból, harcosokból és dolgozókból álltak, ehhez a hármashoz illesztették hozzá a hivatalnokok osztályát, amely a harcosok után, de a földművesek és kézművesek előtt kapott helyet. E két reform bevezetésére feltehetően nemcsak az a cél ösztönözte, hogy leküzdje a késő párthus kor már-már teljes anarchiáját, hanem az is, hogy e reformok az iráni nacionalizmus újjászületésének kiindulópontjává legyenek. Azt hangoztatta, hogy a [[Szeleukidák]] és a [[párthusok]] dinasztiája idegen volt, míg a Szászánidák hatalomra kerülésével az [[Akhaimenidák|akhaimenida]] kor dicsősége tér vissza. Ardasír ily módon megteremtette birodalmának vallási és katonai céljait.
Sürgős reformra szorult még a szétzilálódott pénzverés. Ardasír nyolc különféle típusú érmét veretett. A király az érméken szemből vagy profilból látszott.
|
