„Der Blaue Reiter” változatai közötti eltérés

* [[Gabrielle Münter]] (1877-1962)

* [[Heinrich Campendonck]] (1889-1957)

 

Az [[1911]]-es kiállításon a megdöbbent látogatók az új művészet meglehetősen zavarbaejtő arculatát láthatták. A Franz Marc-kal baráti viszonyban álló Niestlé virtuóz madárképeivel a legtöbben viszonylag könnyen megbarátkoztak. Nem így a zeneszerző, [[Arnold Schönberg|Schönberg]] mellettük függő túlvilági látomásaival. Értetlenül álltak [[Henri Rousseau]]<ref>A vámos Rousseau (1844-1910)</ref> naiv képei előtt is, és vajon mihez kezdek volna Marc rejtélyes, szökdécselő Sárga tehenével, nem is szólva Kandinszkij absztrakt Kompozíciójáról.

 

 

A könyvben 140 [[illusztráció]] volt, ez akkor hihetetlen nagynak számított. A művészeken és a mozgalmakon kívül megtalálhatóak voltak még törzsi szobrok, gyerekrajzok, gótikus fametszetek, [[mexikó]]i, [[kamerun]]i és [[húsvét-sziget]]i szobrok, [[Velence (Olaszország)|velencei]] mozaikok, [[japán]] tusrajzok, [[kína]]i festmények, [[oroszok|orosz]] [[népművészet]]i nyomatok és [[egyiptom]]i árnyfigurák. Az egyik különlegessége, hogy a magas és a populáris művészet egyszerre szerepelt benne. Az egész emberiséget akarták összegyűjteni benne. Céljuk a művészeti kifejezés határainak tágítása és az emberiség teljes szellemi örökségének felölelése. Az elméleti anyagában megtalálható volt még Kandinszkij: „A forma vallatása” és a Színpadi írásművek”c. esszéi, a „Szellemi gazdagság”-ban Marc az embernek a szellemi javak megszerzésében tanúsított tompa tehetetlenségéről elmélkedik. Macke „Maszkok” c. értekezésében a formák titkait és a mögöttük megbúvó, mélyről jövő kifejeződést taglalja. [[David Burl]]juk beszámol „Oroszország vademberei”-ről.