„IV. Knut dán király” változatai közötti eltérés

Bátyját, [[III. Harald dán király|III. (Hén) Harald]]ot követte a trónon. Jámbor életű uralkodó volt<ref name=pallas>{{Pnl|szócikk=Kanut|url=http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/055/pc005509.html#7}}</ref>, aki ennek ellenére erős, központosított királyi hatalmat kívánt létrehozni az egyházra támaszkodva<ref name=csiffary/> a nemesek önző jogainak a háttérbe szorításával<ref name=szent />. Keresztény humanizmusát bizonyítja, hogy érvényt szerzett a szabadon bocsátott rabszolgák, a nők és az idegenek jogainak<ref name=szent />. Az ország püspökei közvetlenül a királyi hatalom alá tartoztak, de Knut nem érte be annyival, hogy az Egyház szabadságának biztosításához a törvényes kereteket megteremtette, adományokkal is elhalmozta az Egyházat, főleg Lundot, lehetővé téve itt káptalan megalapítását és egy méltó székesegyház megépítését<ref name=szent />. Kolostorokat épített és a keresztény hit megszilárdításán fáradozott<ref name=pallas />. Ugyanakkor gondja volt arra is, hogy a tizedet bevezesse<ref name=szent />. Ezzel az egyházpolitikával elérte, hogy megszűnt a ''germán nemzeti egyház'', s Dánia csatlakozott a [[VII. Gergely pápa|VII. Gergely]] féle reformhoz<ref name=szent />. Ez az egyházi részről sugalmazott, határozott reformpolitika azonban Kanut ellenségeinek számát is gyarapította, hiszen amit tett, az a nemesség görcsösen védett érdekei ellen volt és vallási közönyösségüket is emlékezetükbe idézte<ref name=szent />.

 

 

Csakhogy Dániában ezt nem látták be, s végül az elégedetlenkedés oda vezetett, hogy összeesküvéseket szőttek.<ref>Más források szerint az okozta a végzetét, hogy megpróbálta a parasztokat rákényszeríteni, hogy részt vegyenek az [[Anglia]] elleni támadásban.</ref> Ezek letörésére Knut pénzbírságot rótt ki, de ezzel csak azt érte el, hogy még ellenségesebb lett a hangulat. [[1086]] nyarán kitört a lázadás, melynek élére Knut öccse [[I. Olaf dán király|Olaf]] állt<ref name=pallas />. A felkelés [[Jütland]] legészakibb részéről (Vendsyssel) indult ki, és az egész tartományra átterjedt<ref name=szent />. Knut [[Odense|Odensében]] (Tünen) megkísérelte, hogy úrrá legyen a helyzeten. Július 10-én egy Jütenben és Tünenben kiállított sereg megtámadta Kanut kíséretét<ref name=szent />. Tárgyalni a támadók nem voltak hajlandók. A király a Szent Albán templomban keresett menedéket<ref name=pallas />, bízva a szent oltalmában, akinek ereklyéit maga hozta ide Angliából<ref name=szent />. Ellenségei nem rettentek vissza. Knut felkészült a halálra: meggyónt és megáldozott. Emberei – köztük testvére, Benedek is – bátran küzdöttek érte, de a túlerőben lévő ellenség lemészárolta őket. Kanutot az ablakon át egy lándzsa találta el; a szentélyben, az oltár lépcsőjén halt meg Dánia első vértanúja<ref name=szent />.