„Kályha” változatai közötti eltérés

Az [[őskor]] népei, melegebb [[éghajlat]] alatt is élvén, inkább [[kandalló]]val fűtötték lakosztályaikat. Ez azonban csak nagyon tökéletlenül melegít s azért a hidegebb éghajlatok lakói minden bizonyára már nagyon korán találhatták fel a kályhákat; írott bizonyítékok azonban csak a Kr. u. 650. év körül kezdenek létezésükről tanúskodni, míg kályhafiókok csak a [[XIV. század]]ból, egész kályhák pedig a [[XV. század]]tól kezdve maradtak reánk. Ezek a kályhák mind mázas vagy mázatlan, domború vagy festett díszítésű, égetett agyaglemezekből (a kályhafiókokból) vannak szerkeztve és kívülről fűthetők. Alakjuk rendesen [[négyszög]]letes, sokszor az egész magasságban egyforma szélességű, sokszor egy szélesebb alsó és egy keskenyebb felső építményre oszlik. Talapzatuk lábakon nyugszik; fölül, néha középütt is, többé-kevésbbé díszes párkánnyal bírnak. Formailag és díszítésükben legtökéletesebbek e korban a svájci és német kályhák; ezeket utánozzák a többi országok, köztük [[Magyarország]] is, ez utóbbi inkább csak a kályhafiókok díszítésében, mint a kályha architekturájában alkalmazván nemzeti motívumokat. A [[barokk]] és [[rokokorokokó]] korszakban az előbb testes kályhák megnyúlnak; nem fiókokból, hanem nagyobb darabokból (sokszor az egész kályha csak 2 darabból áll) szerkesztik és vagy polikrom díszítésűek, vagy egészen fehérek, néha aranyozott részletekkel. E korszakban már a francia kályhák lépnek előtérbe. A [[vas]]- és [[porcelán]] kályhák használata a [[XVIII. század]]ban kezdődött. Magyarországban a [[XV. század]] közepén kezdett a kályha használata szélesebb körökben elterjedni. [[Vajdahunyad]] várából töredékek maradtak fenn egy liliomos díszítményű fiókos és főpárkányú, háromszínű mázos kályhából. Nálunk a kályhát általában a szoba sarkába tették és melléje néha padokat helyeztek. A legrégibb reánk maradt magyar kályhák a [[XVII. század]]ból valók. Ilyen több van Felső-Magyarországon, pl. egy igen szép Krasznahorkán, azonkívül kettő az [[Iparművészeti Múzeum]]ban. Az utóbbiak közül az egyik kisebb embermagasságú, polikrom díszítésű, a másik óriási nagy Besztercebányáról származik; ennek igen gazdag szőlőfürtös, baluszteres főpárkánya van, fiókjainak ónzománcos, fehér és kobaltkék tulipános díszítése pedig tipikus magyar ízlésre vall. Ugyanott van egy 1773 évszámmal ellátott székely zöld zománcos kályha is.