Diószegi F. Pál leányiskolai tanító és Szappanos Erzsébet fia volt. Iskoláit szülővárosában járta, [[1775]]. [[április 27.|április 27-én]] lépett a felső osztályba (subscribált). [[1783]].-ban primárius és poéták tanítója volt a főiskolában. [[1784]]. [[április 29.]] [[Hajdúböszörmény]]ben lett rektor, itt három évet töltött. [[1787]]-ben [[Kecskemét]]en ideiglenes tanárként alkalmazták. Innen egy fél év múlva [[Göttingen]]be ment az egyetemre, ahol többek között mértant, természettant és orvostudományokat hallgatott. Hazatérte után [[1789]]-ben [[Hajdúnánás]]on, [[1793]]. [[április 18.|április 18-án]] Hajdúböszörményben, majd [[1803]]. [[március 29.|március 29-én]] Debrecenben választották meg papnak. [[1806]] januárjában egyházmegyei jegyző, [[1809]]. [[január 13.|január 13-án]] [[esperes]], [[április 22.|április 22-én]] egyházkerületi jegyző lett.
Meghalt 1813. augusztus 2-án hunyt el, Debrecenben. [[Némethi István]] szoboszlói pap búcsúztatta, [[Tatai Sándor]] tanár pedig emlékbeszédet mondott. Síriratát, mely egész életrajzot foglal magába, [[Budai Ézsaiás]] írta és a Magyar Kurír II., ''Honnyi levelek'' című mellékletének 9. száma közli.
