„Lengyelország az első Piastok korában (1138-ig)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
stílus
→‎Állam bukása - II. Mieszko és Veszprém: Újító, nem megújító Kázmér a magyar szakirodalomban
50. sor:
[[I. Boleszláv lengyel király|I. Boleszláv]] halálát követően fia, '''[[II. Mieszko lengyel fejedelem|II. Mieszko]]''' került a trónra és még 1025-ben koronáztatta magát lengyel királlyá. Törekedte folytatni az apja terjeszkedési politikáját, de nem tudott lépni neki nyomdokaiba. Elhanyagolta a kormányzást és igazságszolgáltatást, gyakran szeszélyes volt. A saját erőiben bízva, 1028-ban megrohanta és tönkretette [[Szászország]]ot. De a Lengyelország szomszédjai elégük voltak a Vitéz Boleszlávval elkezdett aggresziv politikából és most megbosszúltak: elsőként [[II. Konrád német-római császár|II. Konrád]] császár megtamadta Lausitzot, azután [[Ulrik cseh fejedelem]] elfoglalta [[Morvaország]]ot, 1030-ban pedig keletről megrohamozott Bölcses Jaroszláv kijevi fejedelem. A II. Mieszko áltál elűzött testverei közreműködésével, létrejött a német-orosz szövetség, ami okozta a király hatalom bukását Lengyelországban. Kezdetben Lausitz elmaradt az államtól, azután Vörösföld. Szlovákiát [[I. István magyar király]] foglalta el. II. Mieszko elmenekült az országból, a királyi hatalmat pedig átvette ő mostohafivére, '''[[Veszprém lengyel fejedelem|Veszprém]]''' (''Bezprym''), aki 1031-ben házajött magyarországi elűzésből.<ref>A Veszprém anyja [[Géza magyar fejedelem]] lánya, Judit, volt. Amikor a férje, Vitéz Boleszláv, nem látott már hasznot a szövetségből Gézával, elűzte a feleségét és a fiát, akik letelepültek egy várban, amely körül a város nőtt ki, a fiú nevétől [[Veszprém]]nek nevezett.</ref> Most Mieszkót elűzték – Csehországba, ahol Ulrik fejedelem kiherélte (bosszút állva azért, hogy a Mieszko apja, Vitéz Boleszláv, valaha megvakította Ulrik nagybatyját, Vöröshajú Boleszlávot). Veszprém pedig visszaadta a császárnak a koronázási jelvényeket és bábfejedelmévé lett. Véresen üldözte az ellenségeit. Okozta az államszerkezet szétbomlását és a hatalom tekintélye aláásását (épp akkor kirobbantak számos pogánylázadások). Azért már 1032. tavaszán meggyilkolták az emberek ő kiséretéből.
 
Az országba II. Mieszko jött háza, de már 1034-ben meghalt. Így '''[[I. Kázmér lengyel fejedelem|I. MegújítóÚjító Kázmér]],''' II. Mieszko fia, lett az uralkodó, de kezdetben akadályoztatva volt a kormányzásban. Ő helyzete elég gyenge volt – állandóan folytak népilázadások, amelyek eredményében Kázmérnek menekülnie kellett – elözően Magyarországra<ref>Jerzy Wyrozumski, ''Historia Polski do roku 1505'', Państwowe Wydawnictwo Naukowe, Warszawa 1986, 96. oldal</ref> vagy Franciaországba,<ref>[http://mek.niif.hu/00000/00060/html/056/pc005624.html#5] ''Pallas Nagy Lexikona'', interneti kiadás, belépés 2012-05-25</ref> azután Németországba. Az interregnumot kihasználva, 1038-ban Lengyelországot [[I. Břetiszláv cseh fejedelem]] tamadta meg, óriási kincseket rábolva. Meghámozta [[Nagy-Lengyelország]]ot – tönkretette a püspöki székhélyeket, kihozta [[Szent Adalbert]] ereklyeit, megfosztogatta az I. Mieszko síremlékét. Elfoglalta [[Szilézia|Sziléziát]] és [[Kis-Lengyelország]]ot. A cseh hatalom nővekedése megremítette pedig a császárt, [[III. Henrik német-római császár|III. Henriket]], aki segített Kázmérnek kiűzni Břetiszlávot és visszaszerezni Kis-Lengyelországot; szintén 1047-ben Bölcsés Jároszláv fejedelem segített a lengyel uralkodónak visszaszerezni Mazóviát, ahol eddig uralkodott egy lázadó, Masław. Kázmér hamarosan Sziléziát is szerezte vissza.
 
==Az ország újjáépítése==