„Bálint Sándor (néprajzkutató)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
32. sor:
[[1947]]–[[1965]]-ig egyetemi tanár. [[1962]]-ben a történelemtudományok kandidátusa lett. Tanítási engedélyét [[1950]] és [[1956]] között megvonták, [[1965]]-ben „rendszerellenes izgatás” vádjával felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Mindkét időszakban mélységes, őszinte vallásos meggyőződése miatt szenvedett üldöztetést. [[1966]]-ban kényszerű nyugdíjba vonult. Annyira erőteljes volt Szegeden a vallás-ellenesség, hogy egyik legjobb barátja, [[Ortutay Gyula]] sem tudott többet intézni, mint a kényszer-nyugdíjazás. Nyugdíjasként írta meg fő műveit, a ''Karácsony, húsvét, pünkösd'' ([[1973]]) és a ''Szögedi nemzet'' ([[1976]]) című monográfiáit. Főleg a [[Móra Ferenc Múzeum]] igazgatója, [[Trogmayer Ottó]] és egyes munkatársak, köztük [[Juhász Antal]], [[Ifj. Lele József Néprajzi Magángyűjteménye|Lele József]] segítették az ő kutatásait, műveinek közreadását.
Számos gyűjtő úton volt az országban, Szegeden már nem annyira a változó, modernizálódó Alsóváros, hanem a hagyományőrző, mély szegénységben élő [[Tápé]] nyújtott kutatásainak rengeteg anyagot még 1960-70-es években is. Munkássága két területen kiemelkedő: egyrészt Szeged és környéke, másrészt a magyar katolikus népi [[vallás|vallásosság]] kutatásában. A [[néprajz]]tudomány [[20. század]] közepére önállósuló egyik ágának, a vallási néprajz hazai megalapozójának tekinthetjük. Tudományos munkásságát mintegy félezer közleménye, tanulmánya és könyve őrzi.
Halálát baleset okozta: Budapesten egy autó elé lépett. A szegedi Alsóvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.<ref>Szeged Alsóvárosi temető VI/b-sírkertsor-4 lásd [[Tóth Tamás (temetőkutató)|Tóth Tamás]]: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged, 2008. 27. p.</ref>
| |||