'''Pierre-Paul Royer-Collard''' [ejtsd: roajé-kolár] ([[Sompuis]] ([[Champagne]]), [[1763]]. [[június 21.]] – [[Châteauvieux]], Saint-Aignan mellett ([[Loir-et-Cher]]), [[1845]]. [[szeptember 4.]]) francia jogász, tudós és államférfi. 1827-ben a [[Francia Akadémia]] tagjává választották.
==Élete==
A forradalom előtt a párizsi parlament ügyvédje volt, 1789-ben a [[Bastille]] ostroma után pedig a fővárosi municípiumtanács tagja, később pedig titkára lett. Az anarchiát azonban mindvégig kárhoztattaelítélte, amiértezért a [[jakobinus klub|jakobinusok]] gyűlölték. 1792. augusztus 10-e után sompuis-i birtokára menekült, ahol elrejtve élte le napjait és csak 1797-ben lépett megint előtérbe, midőn mintamikor Marne départementmegye küldötteként követebekerült az ötszázak tanácsába. lépett, deDe a fructidor 18-iki államcsíny után kizáratottkizárták a testületből. 1810-től mintfilozófiát bölcsészettanár működötttanított az egyetemen és hozzájárult a francia bölcsészet újmegújulásához. lendületéreŐ nagy befolyást gyakorolt és ő volt aalapította megalapítójameg a doktriner-iskolánakiskolát. 1814-ben a király kinevezte államtanácsosnak. Royer-Collard a száznapos uralom alatt letette e hivatalát, a második restauráció után pedig a közoktatásügyi bizottság elnöke lett. EgyideigEgy ideig a Marne département-etmegyét képviselte a kamarában, ahol az alkotmányos rendszer buzgó védőjéülrendszert szerepelttámogatta, mineks folytánemiatt 1820-ban hivatalát elvesztette hivatalát. Ekkor nyíltan az ellenzékhez csatlakozott, éshírlapíró ezen irányban mint hírlapirólett és a doktrinerek feje működött. 1827-ben az akadémia tagja lettvezetője. [[I. Lajos Fülöp francia király|I. Lajos Fülöp]] trónralépte után visszavonult a magánéletbe. Életét megírta Barante, ''La vie politique de Royer-Collard'' (3. kiad., u. o. 1878, 2 kötet).
