„Hugo Grotius” változatai közötti eltérés

Előkelő családból származott és tizennégy évesen már a leideni egyetemnek tanítványa volt, ahol a híres [[Joseph Justus Scaliger]] felfigyelt rá. 1598-ban [[Johan van Oldenbarneveld]] magával vitte [[Franciaország]]ba. Ugyanebben az évben nyerte el a doktori oklevelet. [[1607]]-ben kinevezték Holland, Seeland és nyugati Friesland közügyészévé. Nemsokára a tenger szabadságáról és a Batáviai köztársaságról írt könyveket. [[1613]]-ban Angliába küldték rendkívüli követként. Miután innen visszatért, [[Rotterdam]] [[szindikus]]aváros jogi képviselője lett. Szabad idejében Lukanus kiadásán és a holland háboruháború történelmén dolgozott. [[1616]]-ban a holland rendek megbízásából többedmagával Amszterdamba ment a türelmi ediktum elfogadtatása végett, azonban fáradozásai hiábavalók voltak. Móric, a ravasz orániai fejedelem csel és erőszak által annyira megerősítette pártját, hogy [[1618]]-ban Oldenbarneveldet, Grotiust és Hogerbeetset a törvényes formák mellőzésével halálra itélték. Grotiust ugyan felmentették, de élethosszig tartó fogságra és javainak elkobzására itélték. Neje csel utján könyves ládában szabadította ki [[Löwenstein]] várából. Ekkor Antwerpenen[[Antwerpen]]en át [[Párizs]]ba menekült, ahol 3000 livre évi járadékot nyert. [[1631]]. októberében visszatért Rotterdamba. Hazája olyan hidegen és bizalmatlansággal fogadta, hogy csakhamar eltávozott. Egy ideig Hamburgban tartózkodott, végül 1634 májusában a svéd kancellár, [[Axel Gustafsson Oxenstierna]] meghívására a [[Frankfurt am Main|a majnai Frankfurtba]] távozott, majd a svéd korona követe volt a francia udvarnál. Törekvései a katolikusok és a többi keresztény [[felekezet]]ek egyesítésére gyanúba keverték és miattuk elvesztette Oxenstierna bizalmát. [[1645]]-ben elbocsáttatását kérte és ekkor Stockholmba[[Stockholm]]ba, majd Lübeckbe[[Lübeck]]be ment. A vihar azonban [[Danzig]]tól nem messze partra vetette és súlyos betegen ért Rostockba, ahol meghalt.

Könyvtárát és kéziratait a svéd királynő [[Isaac Vossius]] útján 24000 forintért megvásároltatta. Teológiai munkáit fia Péter adta ki négy fóliáns méretű kötetben. Az [[Ószövetség]] magyarázatát [[Johann Christoph Döderlein]] adta ki [[1775]]-ben három kötetben Halleban. ''De veritate religionis christianae'' című munkája, amelyet fogságában kezdett írni holland versekben, általánosan kedvező fogadtatásra talált, ötször fordították francia nyelvre, háromszor németre és majd minden nyelven megjelent, sőt kínai, maláj és arab nyelveken is.