„Redut (Kolozsvár)” változatai közötti eltérés

A [[kolozsvár]]i '''Redut''' a város egyik műemlék épülete a [[Belváros (Kolozsvár)|belvárosban]], az [[Unió utca]] (Monostor, Belső Monostor, Bel-Monostor, ''Regele Mihai'', ''30 Decembrie'', ''Memorandumului'' utca) déli oldalán. Az épületben található az [[1928]]-ban alapított [[Erdélyi Néprajzi Múzeum]], több mint 50 000 darabos gyűjteményével, amely népviseleteket, kézimunkákat, fafaragványokat, kerámiákat, munkaeszközöket és népi bútorokat tartalmaz.

A [[18. század]]banszázadban a „Fejér Ló” nevű fogadó állt ezen a telken. 1791-ben [[II. József magyar király|II. József]] rákényszerítette a városi tanácsot, hogy az épületet adják át katonai iskola céljára. A császár halála után, a katonai nevelőintézetet [[Torda|Tordára]] költöztették, és 1794 őszén a város visszakapta a fogadót, amelyet a kor igényeinek megfelelően építettek át. Az átépített ház ma is látható homlokzata 1798-ra készült el. Az udvarban folyó munkálatok még 1810-ben is tartottak, a vendéglőt öt éve bérlő [[Josef Leder]] - egyszemélyes - tervező-kivitelezőként egy hátsó udvari szárnyat is felépített. Az új falrésszel immár teljesen körbeépített udvar úgy nézett ki, mint egy kvadrum, egy kolostori udvar. A téli mulatságokra szánt „Redoute-szála” [[1808]]-ban készült el. A karzatos bálterem akár ezer ember fogadását is lehetővé tette. Az épület érdekessége a tetőzetre épített kis torony, amely már messziről jól látható és jellegzetes ismertetőjegyévé vált. Itt helyezték el az 1843-ban lebontott [[Kolozsvár várfalai és bástyái|Monostori-kapu]] óráját, amihez egy városi legenda is fűződik. Ezt Nagy Péter, az „O, kedves Kolozsvár” című munkájában is megörökítette: „Hajdan hangosan jelezte az időt a torony fedelére kitett óraharang. Éles, keserves hangon rikoltotta be a városba az órák számát. Az a legenda erről a harangról, hogy hajdan a Szent Mi­hály székesegyháznak volt lélekharangja és jelentette, sok más közt, a Bá­thory Zsigmond áldozatainak halálát is. Lehet, ennek a véres eseménynek iszonyú emlékét őrizte keserves, éles hangja. Újra és újra, minden ütésnél átélte azt a borzalmat, ami akkor elfogta.”

[[1848]]. [[májusmá­jus 30]]-án ebben az épületben mondták ki a Tekintetes Karok és Rendek az Uniót, vagy­is [[Magyarország]] és [[Erdély]] egyesítését. A várost [[Groisz Gusztáv (politikus)|Groisz Gusztáv]] főbíró és Gyergyai Ferenc jegyző képviselte. Ugyanitt zajlott 1894 májusában az erdélyi románság politikai vezetői ellen indított Memorandum-per. Mind a két esemény tiszteletére készült emléktábla. A [[Fadrusz Já­nos]] tervezte, Unióra emlékezőt 1898-ban helyezték el a kapuzat mel­letti falszakaszon. Helyén most a [[Az 1892. évi román memorandum|Memorandum-perre]] figyelmeztető [[bronz]]tábla olvasható.

[[1925]]. [[február 2]]-án a városi tanács 25 évre kiadta a Redut épületét a hadseregnek, ahol tiszti kaszinót létesítettek. A Kismester utcáig terjedő hátsó szárnyát 1935-1937-ben lebontották, és helyébe építették a ma is működő is­kolát (Ioan Bob Iskola). 1958 júniusában az [[Erdélyi Néprajzi Múzeum]]ot a [[Sétatér (Kolozsvár)|Sétatérről]] a Redut épületébe helyezték át.

[[2011]]-ben háromnyelvű [[Kolozsvár emléktáblái#Liszt Ferenc-emléktábla|emléktáblát]] ([[Kolozsi Tibor]] munkája) helyeztek el az épületen, annak emlékére, hogy itt koncertezett [[Liszt Ferenc]] 1846-ban és 1879-ben.<ref>[http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/news,PQuickNewsScreen.vm/id/22492 Liszt Ferenc-emléktáblát avattak Kolozsváron] – Szabadság, 2011. október 22.</ref>