„Artikulációs fonetika” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a html helyett wikis formázás |
||
30. sor:
A [[nyelv]] mozgása szerint is különféle hangok hozhatóak létre:
====Az ajkak működése====
Az ajkak működése főként a magánhangzók és egyes mássalhangzók artikulációjában játszik fontos szerepet.
▲1. az ajkak széthúzódhatnak vízszintes irányban<br />
▲2. változhat a felső és az alsó ajak távolsága<br />
▲3. változhat az ajkak előrecsücsörödésének mértéke<br />
====A képzési tartam====
A képzés tartama azt az időmennyiséget jelenti, amely alatt az artikulációs szervek mozgása végbemegy.
===A beszédhangok osztályozása===
====A magánhangzók osztályozása====
A nyelv vízszintes mozgása szerint vagy elöl van, vagy hátul. Ez a magyarban a két alaphelyzet, ez szerint különböztetünk meg kétféle artikulációt: elöl és hátul képzett hangokat. Az elöl képzetteket [[palatális hang|palatálisoknak]], míg a hátul képzetteket [[veláris hang|velárisoknak]] nevezzük. Elöl képzett magánhangzóink: [Ø, Ø:, y, y:, ε, e:, i, i:]. Hátul képzett magánhangzóink: [a:, a, Ɔ, o, o:, u, u:]. A nyelv függőleges mozgása szerint lehet felső nyelvállásban [u, u:, y, y:, i, i:], középső nyelvállásban [o, o:, Ø, Ø:, e:], alsó nyelvállásban [Ɔ, ε] és legalsó nyelvállásban [a, a:]. A leglátványosabb különbség a két szélső állásfok között van. Pontos számokkal nem határozhatóak meg ezek a képzési helyek, ráadásul a [[kontextus]] is nagy hatással van rájuk. Vagyis az, hogy milyen beszédhangok követik és előzik meg az adott magánhangzót.
Az ajakműködés szerint a magánhangzókat három alapállásba lehet beosztani. Az ajkak lehetnek széthúzottak, semlegesek vagy kerekítettek. Ezeken belül vannak még alkategóriák a nyelvállásfoktól függően, illetve attól, hogy a szájüreg mely részében képződik. A magyarban két fő típus van, ami az ajkak nyílását illeti: vannak ajakkerekítéses, vagyis [[labiális hang|labiális]] [u, u:, y, y:, o, o:, Ø, Ø:, Ɔ] és ajakréses, vagyis [[illabiális hang|illabiális]] [a, a:, i, i:, e:, ε] magánhangzók.
A magyar nyelv egyetlen hangminősége sem semleges, de egyes nyelvekben találunk ilyen magánhangzót. Ennek az elnevezése svá. [[IPA]]-jele: ǝ. Ez egy középen képzett, középső nyelvállású, ajakréses magánhangzó. Időtartamát illetően rövidebb, mint az átlag rövid magánhangzó. A magyarban egyrészt a spontán beszédben, pontatlan artikuláció következtében jönnek létre, másrészt egyes fonetikai helyzetek megkövetelik, [[élettan|fiziológiai]] kényszerként jön létre két mássalhangzó között.
====A mássalhangzók osztályozása====
A magyarban nem minden mássalhangzó képzési módja egyértelmű, egyes mássalhangzók osztályozásával kapcsolatban felmerülnek a szakemberek között vitás kérdések. A jelen osztályozás a nemzetközi szakirodalmat követi. Így öt kategóriát különíthetünk el. A [[zárhang|zárhangoknak]] (okkluzíva) két nagy csoportja van, aszerint, hogy az orron vagy a szájon át távozik a [[levegő]] képzés közben. A [[nazális hang|nazális zárhangokat]] (nazálisok) egy másik csoportosítás szerint folyamatos zárhangoknak is nevezik. A magyar nazális mássalhangzók [m, m:, ɱ, n, n:, ɲ, ɲ:, ŋ]csak zöngések lehetnek. A másik csoport az [[orális hang|orális zárhangok]], másik elnevezésük szerint felpattanó zárhangok (explozíva). Ezek lehetnek zöngések [b, b:, d, d:, ɟ, ɟ :, g, g:] vagy zöngétlenek [p, p:, t, t:, c, c:, k, k:]. A [[réshang|réshangok]] (frikatíva, spiráns) képzésekor a szájüregben keletkezik egy kis rés, s a levegő ezen keresztül távozik. Szintén lehetnek zöngések [v, v:, z, z:, ʒ, ʒ:, ʝ, ɣ, ɦ] és zöngétlenek [f, f:, s, s:, ʃ, ʃ:, ç, x, x:, h, h:]. A [[zár-rés hang|zár-rés hangok]] (affrikáta) olyan komplex egyeshangok, amelyek a zárhangokhoz hasonlóan indulnak és a réshangokéhoz hasonló hangképzésbe mennek át. Zöngések [dz, dz:, dʒ, dʒ:] és zöngétlenek [ts, ts:, tʃ, tʃ:] egyaránt lehetnek. A [[pergőhang|pergőhangok]] (tremuláns) számos fajtája megtalálható a világ nyelveiben, a [[magyar nyelv|magyar nyelvben]] két pergőhang van, a rövid [r]és a hosszú [r:]. A gyakorlatban 1-2 perdületben valósul meg a rövid, míg 3-ban a hosszú. A [[közelítőhang|közelítőhangok]] (approximáns) [j, j:, l, l:] mássalhangzók, de az akusztikumát tekintve a magánhangzók felé közelít.
A képzési hely szerint a következő kategóriákba soroljuk be a rövid magyar mássalhangzókat:
* Két ajakkal képzett ([[bilabiális hang|bilabiális]]): [b, p, m]
* Ajak-fog hang ([[labiodentális hang|labiodentális]]): [v, f, ɱ]
* Fogmederhang ([[alveoláris hang|alveoláris]]): [d, t, n, z, s, l, dz, ts, r]
* Hátsófogmederhang ([[posztalveoláris hang|posztalveoláris]]): [ʒ, ʃ, dʒ, tʃ]
* Elülsőszájpadlás-hang ([[palatális hang|palatális]]): [ɟ, c, ɲ, j, ʝ,ç]
* Hátulsószájpadlás-hang ([[veláris hang|veláris]]): [g, k, ŋ, ɣ, x]
* Gégehang ([[laringális hang|laringális]]): [ɦ, h]
Aszerint, hogy a hangszalagok részt vesznek e, vagy sem a képzésben, beszélhetünk [[zöngés és zöngétlen párok|zöngés és zöngétlen mássalhangzókról]]. A nyelvi időtartam a magánhangzókhoz hasonlóan lehet hosszú, vagy rövid. Ezek már a fentiekben fel vannak tüntetve.
===A jelek magyarázata===
A jelek és szimbólumok magyarázatához elegendő az [[Nemzetközi fonetikai ábécé|IPA]] magyar wikipédia oldalára navigálni, ott minden hang részletes leírása megtalálható, példákkal és hangmintákkal kiegészítve. Továbbá hasznos információkkal szolgálhat a [[magyar hangtan]]
===Források===
▲• ''Kassai Ilona: Fonetika, Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest, 1998''
[[Kategória: Nyelvészet]]
[[Kategória: Fonetika]]
| |||