„Fehér M. István” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
MTA rendes tag |
|||
1. sor:
'''Fehér M. István''' ([[Budapest]], [[1950]]. [[április 24.]]) [[Széchenyi-díj]]as magyar filozófus, filozófia- és eszmetörténész, egyetemi tanár, a [[Magyar Tudományos Akadémia]]
== Életpályája ==
5. sor:
1969-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem]] Bölcsészettudományi Kar angol-olasz szakán, ahol 1974-ben szerzett középiskolai tanári diplomát. Ezenfelül 1974-ben kezdte el a filozófia szakot ugyanitt. Diplomáját 1977-ben szerezte. Filozófiai végzettségének megszerzését követően az egyetem filozófiatörténeti tanszékén kapott tanársegédi állást. 1979-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. 1981-ben lett adjunktus, 1987-ben egyetemi docens. 1990-ben a tanszék vezetésével bízták meg, majd 1992-ben átvette [[beosztás (felsőoktatás)|egyetemi tanári]] kinevezését. A tanszéket 1997-ig vezette. 1992-től az egyetem [[filozófiai hermeneutika|hermeneutikai]] doktori programjának vezetője és kidolgozója volt. Budapesti állásán kívül 1992 és 1997 között a [[Miskolci Egyetem]]en dolgozott egyetemi tanárként, kezdetben a filozófiai tanszéken, majd 1993-tól az újonnan alakult filozófiatörténeti tanszék vezetőjeként. 1993 és 1994 között az egyetem filozófia szakának vezetője volt. Az [[Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem]] 2002-es megalakításakor az eszmetörténet professzora lett. Ezen felül 1991-ben a [[szeged]]i [[Szegedi Tudományegyetem|József Attila Tudományegyetemen]], 1995 és 1997 között a [[piliscsaba]]i [[Pázmány Péter Katolikus Egyetem]] vendégprofesszora volt. 1997 és 2000 között [[Széchenyi professzori ösztöndíj]]jal kutatott. Magyarországi munkája mellett különböző ösztöndíjakkal kutatott külföldön (Olaszország, 1983–84; NSZK, 1987–88; USA, 1992–93). 1999-ben a [[berlin]]i [[Humboldt Egyetem]] vendégprofesszora volt.
1985-ben védte meg a filozófiai tudományok kandidátusi, 1990-ben akadémiai doktori értekezését. Mindkettő [[Martin Heidegger]] és filozófiájának történetét taglalja, akadémiai doktori értekezésénél [[opponens|társopponensként]] a Heidegger-tanítvány [[Walter Biemel]] is segédkezett. Az MTA Filozófiai Tudományos Bizottságának, illetve a Tudományetikai Bizottságnak lett tagja. 2004 és 2007 között a [[Magyar Tudományos Akadémia]] közgyűlésének doktori képviselője volt, majd 2007-ben megválasztották az akadémia levelező, 2013-ban rendes tagjává. Akadémiai tevékenységén túl 1987 és 1995 között a [[Magyar Filozófiai Társaság]] elnökségi tagja, 1990 és 1995 között főtitkára volt. Az [[Országos Akkreditációs Bizottság|Országos Ideiglenes Akkreditációs Bizottság]] filozófiai szabizottságának társelnökeként is tevékenykedett. 2004-ben a Magyar Daseinanalitikai Egyesület tiszteletbeli elnökévé választották. Nemzetközi szinten 1986-tól a Nemzetközi Schelling Társaság, 1994-től a Nemzetközi Hermeneutikai és Tudományos Társaság vezetőségi tanácsának tagja. Számos [[folyóirat]] munkájába is bekapcsolódott: 1982 és 1995 között a ''[[Magyar Filozófiai Szemle]]'' szerkesztője volt, 1989-ben a ''Heidegger-Studien'' és a ''L’uomo un segno'', 1991-ben a ''Mesotes'' és az ''Itinerari filosofici'', 2003-ban pedig a ''Heidegger-Jahrbuch'' szerkesztőbizottságába is bekerült. 2000-ben a [[L’Harmattan]] ''A filozófia útjai'' című sorozatának szerkesztője volt.
2013-ban a Heidegger-kutatás és a filozófiai hermeneutika terén elért - határainkon túl is számon tartott - eredményeiért, több évtizedes hazai és nemzetközi tudományos, tudományszervezői és oktatói tevékenységéért, szakterületének fejlődéséhez való tevőleges hozzájárulásáért [[Széchenyi-díj]]as lett.
| |||