„Argentin válság (1998–2003)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
8. sor:
Argentína a [[20. század]] első felében még a [[Föld]] gazdagabb országai közé tartozott. Az egy főre jutó jövedelem 1913-ban az európai nagyhatalmak szintjén állt.<ref>{{cite book|author=Blanchard, Olivier|others=Pérez Enrri,Daniel |editor= |title= Macroeconomía|url= |accessdate= |date=|year= |publisher=Prentice Hall Iberia |language=spanyol |location=Buenos Aires |isbn= ISBN 987-97892-4-5 |pages=479-481 |quote=}}</ref> Az [[1930-as évek]]ben világgazdasági nagyhatalom, egy főre jutó [[bruttó hazai termék|GDP-je]] [[Franciaország]]éval vetekedett.<ref name = "Klein3">{{cite book| title = Az argentin válság és a recesszióból való kilábalás| language = magyar| pages = 3| author = Klein Hajnalka| url = http://elib.kkf.hu/edip/D_10335.pdf| format = PDF| accessdate= 2011-09-22| origyear = 2003| publisher = InfoKer Szövetkezet| location = Budapest}}</ref> A [[második világháború]]ban semleges Argentína a háború befejezésekor kifejezetten gazdag ország volt, hiszen például devizatartalékai meghaladták az 1,2 milliárd amerikai dollárt. [[Juan Domingo Perón]] elnök gazdaságpolitikája azonban felélte a tartalékokat, és több elnöki ciklusa után [[1955]]-ben eltávolították a hatalomból. Ezt követően az ország mind politikai, mind gazdasági értelemben labilis fázisokon ment keresztül. Gyakori kormányváltások, megvalósíthatatlan, sokszor teljesen különböző gazdaságpolitikai elképzelések és befejezetlen beruházások jellemezték ezt az időszakot. Ennek következményei miatt az argentinok számos gazdasági nehézséggel néztek szembe, melyeket kormányaik általában rövidtávú stabilizáló programokban próbáltak kiigazítani. Ezek az intézkedések azonban hosszú távon felpuhultak és eltévesztették eredeti céljukat. Összességében a kormányzati beavatkozások a helyzetet többnyire tovább rontották és növekvő szociális kiadásokat eredményeztek, az egyre magasabb [[infláció]] további gerjesztése mellett. Ezek a hatások végeredményként oda vezettek, hogy lassan az országnak a [[harmadik világ]] szintjére történő lesüllyedéséről lehetett beszélni.
Az évszázad végének gazdasági válságához jelentősen hozzájárult e korszak számos gazdaságpolitikai és belpolitikai hibája. Argentínában [[Isabel Perón]] elnököt [[1976]]. [[március 24.|március 24-én]] egy katonai puccs elmozdította hivatalából. Az ezt követő [[katonai hunta|katonai diktatúra]] az úgynevezett átmenet ([[Spanyol nyelv|spanyolul:]]''Proceso de Reorganización Nacional'' Nemzeti Újjáépítés Folyamata) évei 1976–1981 között [[Jorge Rafael Videla|Jorge Videla]] tábornok vezénylete mellett történt. Ő és katonai kormányzata a három számjegyű infláció megfékezését és a súlyos költségvetési deficit leszorítását nem tudta elérni. Az általuk meghozott megszorító intézkedések során befagyasztották a béreket és utat engedtek a külföldi tőke és áruimport előtt. A külföld felé nyitás azt eredményezte, hogy a beáramló olcsóbb áruk miatt tönkrement az argentin ipar nagy része. További végzetes gazdasági lépés volt a [[Falkland-szigeteki háború]] és annak megvívásához felvett hitel. A háború elvesztése után [[1983]]-ban a [[demokrácia]] ugyan megszilárdult és a politikai instabilitást is átvészelte az ország, de 1982-re a katonai hunta kormányzásának végén az államadósság már elérte a 44 milliárd dollárt.<ref>{{opcit|n=Klein Hajnalka |c= |k= |f= |sz=|o=20}}</ref> A gazdasági labilitás, a magas infláció és az ennek eredményeként életre hívott megszorító takarékossági programok azonban tovább éltek, mint például az ''Austral Terv'' (Argentína korábbi pénzneme az [[Argentin austral|austral]] volt), amely egészen 1991-ig folytatódott. Ekkor az ország pénzügyi stabilitásának megszilárdítása érdekében a kormányzat feladta a pénzügyi szuverenitás politikáját, és a [[Argentin peso|pesót]] 1:1 arányban az [[amerikai dollár]]hoz kötötte.
Ezzel a döntéssel az inflációt egy ideig meg tudták fékezni. Alig néhány év elteltével azonban megmutatkoztak a stabilizáló pénzügyi programnak a negatív hatásai is: az argentin termékek a világpiacon megdrágultak, és ez az ország versenyképességének romlásához vezetett, végeredményként e két tényező a külkereskedelmi egyenleget negatívvá tette, és jelentősen hozzájárult a külső eladósodás növekedéséhez.<ref name="Klein48">{{opcit|n=Klein Hajnalka |c= |k= |f= |sz=|o=48}}</ref> Bár a média [[Carlos Menem]] volt elnökben, [[Fernando de la Rúa]] és [[Domingo Cavallo]] gazdasági miniszter személyében, már korán „rátalált” a felelősökre, mégis a kialakuló válság létrejöttében több, összetettebb tényező hatása jelentkezett. Itt említhető meg a magas eladósodási ráta, a pesónak az amerikai dollárral szembeni túlértékeltsége, a környező [[Dél-Amerika országai|dél-amerikai országok]] válságainak hatásai, a pénzügyi rendszerrel szembeni bizalom hiánya és a gazdaság privatizációja.
| |||