„Szubsztitúció” változatai közötti eltérés

A C−X kötést tartalmazó (X ld. lejjebb) [[halogén]]vegyületekre, protonált [[alkoholalkoholok]]okrara, [[Éter (kémia)|éterekre]], [[karbonsavkarbonsavak]]akrara stb. jellemző. A C−X kötés ezekben az esetekben már alapállapotban polározott, az elektronsűrűség például a halogén környezetében sokkal nagyobb, mint a szénatom körül a halogénatomok nagyobb [[elektronegativitás]]a miatt. A szénatomon fellépő részleges elektronhiány következtében a szénatom nukleofilekkel lesz reakcióba vihető. A reakció során a C−X kötés felhasad, majd egy új kötés alakul ki a nukleofil reaktív centrumával.

Amennyiben elektront kedvelő (elektronszívó) – más néven [[elektrofil]] – helyettesítő indít támadást pl. egy benzolgyűrű ellen, úgy elektrofil szubsztitúcióról beszélünk.