Wikipédia

„Pink Floyd” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
40. sor:
Ez az időszak a zenei kísérletezésé volt. Gilmour, Waters és Wright műveinek megvolt a szerzőkre jellemző hangulata, hangzása, így ezek nem annyira egyöntetűek, mint a Barrett idején írt dalok, vagy a későbbi, együtt szerzett darabok. Waters leginkább visszafogott, [[dzsessz]]es dalokat írt, melyekben a basszus dominál, szövegük pedig összetett, szimbolikus. Gilmour gitárközpontú [[blues]]-jameket, Wright pedig pszichedelikus hangzású, billentyűs hangszerekre épülő zenét játszott. Watersszel ellentétben ők az egyszerű dalszövegeket és az instrumentális zenét részesítették előnyben. A leginkább kísérletező darabok ebből az időszakból származnak. Kiváló példa erre az ''[[A Saucerful of Secrets (dal)|A Saucerful of Secrets]]'', ({{audio| A_Saucerful_of_Secrets.ogg|részlet}}) melyben mindenféle hang, feedback (visszacsatolás) és szalagos effektek hallhatóak; a ''[[Several Species of Small Furry Animals Gathered Together in a Cave and Grooving with a Pict]]'' ({{audio| Several_Species.ogg|részlet}}) nagyrészt felgyorsított beszédből áll, mely rágcsálók és madarak hangját utánozza, csúcspontja pedig egy skót dialektussal elmondott monológ. A ''[[Careful with That Axe, Eugene]]'' ({{audio|Careful with That Axe, Eugene.ogg|részlet}}) (több címe is volt) egy basszus- és orgonaközpontú jam, melynek legismertebb része Waters ordítása.
 
Míg1968 júniusában ''[[A Saucerful of Secrets]]'' címmel megjelent második nagylemezük. Amíg az első albumot szinte teljes egészében Barrett írta, addig másodikmásodikon albumukonmár csak egy dalt jegyzett, a ''[[Jugband Blues]]''-t ({{audio|Jugband Blues.ogg|részlet}}). 1968 júniusában ''[[A Saucerful of Secrets]]'' címmel megjelent második nagylemezük.lemez Nagy-Britanniában a 9. helyig jutott;, de ez az egyetlena Pink Floyd-album egyetlen olyan albuma, melyamely nem került fel az amerikai listákra. Furcsamód – főleg Barrett távozása miattután – még mindigis erős voltmaradt a pszichedelikus hatás, de teret nyert már az a kísérleti zene is teret nyert, melyamely az Ummagummán vált uralkodóvá. Legfontosabb része a 12 perces címadó dal. Megjelenése— megjelenése idején a kritikusoknak nem tetszett, de ma már sokkal kedvezőbben ítélik meg. A következő albumok már a hosszabb kompozíciókon alapultak, minden albumon egyre összetettebb szövegekkel.
 
[[Barbet Schroeder]] filmrendező felkérte a zenekart, hogy írjon zenét ''[[More (film)|More]]'' című filmjéhez, melyet [[1969]] májusában mutattak be. A filmzenét tartalmazó nagylemez saját nevük alatt jelent meg 1969 júliusában, ''[[Music From the Film More]]'' címmel. Ehhez és a későbbi filmzenékhez gyakran olyan dalokat vettek fel, melyeket nem akartak „saját” albumon kiadni. A ''More'' legtöbb dala akusztikus [[folk]]-dal. Ezek közül kettő, a ''Green is the Colour'' ({{audio| Green_is_the_Colour.ogg|részlet}}) és a ''Cymbaline'' ({{audio|Cymbaline.ogg|részlet}}) a koncertek állandó darabja lett, és a ''[[The Man and the Journey]]'' című színpadi műsorban is helyet kapott. A ''Cymbaline'' volt az első dal, melyben Roger Waters a zeneipar visszásságairól írt. Az album többi része csak kísérőzene (több dal szintén szerepelt a ''The Man and the Journey''ben), néhány rockosabb dallal, mint amilyen a ''The Nile Song'' ({{audio| The_Nile_Song.ogg|részlet}}).
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Pink_Floyd”