„Karol Szymanowski” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
17. sor:
Muzsikusi és zenei lehetőségei az orosz megszállás alatti [[Lengyelország]]ban és a [[1917-es oroszországi forradalmak|forradalmi események]] miatt meglehetősen korlátozottak voltak (két zongoráját is összetörték), ezért 1917-től kezdődően inkább – minthogy a család anyagi helyzete lehetővé tette – beutazta [[Európa|Európát]], [[Észak-Afrika|Észak-Afrikát]], a [[Közel-Kelet]]et és az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokat]], ahol felkereste a legfontosabb zenei központokat. Ezek az utazások, főleg a [[Földközi-tenger|mediterrán területeken]] szerzett tapasztalatai, komoly zenei és esztétikai élményeket jelentettek számára. Utazása azonban nem csak zenei téren volt gyümölcsöző, de irodalmi műveket is alkotott. Még Varsóban írta ''Efebos'' című [[kisregény]]ét, melyben a [[vallás]] és a [[homoszexualitás]] viszonyát vizsgálta. Ennek központi fejezetét lefordította oroszra, Számos [[Költészet|verset]] is írt [[francia nyelv]]en, és mindet akkori kedvesének, a 15 éves Borisz Kohnónak ajánlotta (például ''Ganymède'', ''Baedecker'', ''N'importe'', ''Vagabond'', de az ''Efebos'' központi, [[Orosz nyelv|oroszra]] fordított részét is).
 
1919-ben letelepedett Varsóban. 1920–1921-ben a hegedűs Pawel Kochańskival és a zongorista [[Arthur Rubinstein]]nel sikeres hangversenyeket adott [[London]]ban és Amerikában. 1924 és 1926 között ellentétbe került a hazai zenei közélet konzervatív részével, ezért sok időt töltött [[Párizs]]ban. Több nemzetközi elismerést kapott, 1927-ben felajánlották neki a [[kairó]]i és varsói konzervatórium igazgatói posztját, amelyek közül a varsóit fogadta el (pedig a déli melegklíma hasznosabb lett volna kezdődő tüdőbaja szempontjából). Az első két évet arra használta fel, hogy kiépítsen egy olyan zenei képzési rendszert, amely a fiatal zenészgeneráció számára vonzerőt, komoly képzési struktúrát és perspektívát tudhat biztosítani. A megfeszített munka nem használt egészségének, ezért [[Davos]]ba került, egy szanatóriumba. A következő két év (1930–1931) a stabilitás jegyében telt, sikeres volt és jólétben élt. Bérelt egy házat [[Zakopane|Zakopanében]], és a tiszta [[Tátra (hegység)|tátrai]] levegő jót tett egészségének. 1930-ban kinevezték a varsói konzervatórium rektorának, majd megválasztották a [[krakkó]]i Jagelló Egyetem tiszteletbeli doktorának, később pedig beválasztották az ISCM (International Society for Contemporary Music) tagjai közé is.
 
[[Fájl:Zakopane-atma.jpg|bélyegkép|balra|Zakopanei háza, ma Szymanowski-múzeum]]