„Bogdánffy Szilárd” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 1953-ban elhunyt személyek kategória hozzáadva (a HotCattel)
36. sor:
Felszentelése évében a [[Szatmárnémeti|szatmári]] [[Szeminárium (papnevelő intézet)|papnevelő intézetben]] kezdte meg szolgálatát helyettes tanárként és tanulmányi felügyelőként. Egy évvel később hittanári kinevezést kapott a nagyváradi Gojdu Líceumba, ezzel egyidejűleg pedig a püspökség által fenntartott konviktus, a Szent József Intézet hittanára és lelkésze is volt. 1937-ben, hogy a román előírásoknak megfeleljen és továbbra is tanárként működhessen, a [[Balázsfalva|balázsfalvi]] [[Keleti katolikus egyházak|görög katolikus]] teológián [[Licencia|licenciátust]] szerzett. 1938-tól az [[Orsolyiták|Orsolya-rend]] által vezetett Tanítóképző Intézetben is elvállalta a lelkivezetői és hittanári feladatot. E sokrétű munkája következtében kapcsolatba került szinte az egész város fiatalságával, és nagy népszerűségre tett szert körükben.
 
A fiatal magyar pap fokozódó népszerűségét a román hatóságok nem nézték jó szemmel, ezért 1939-ben koholt váddal (részvétel [[Rongyos Gárda]] szervezésében) letartóztatták, majd román állampolgárságától megfosztva, kitoloncolták Magyarországra. Itt a második [[bécsi döntések|bécsi döntésig]] a [[Leövey Klára Gimnázium|Ranolder Intézet]] hitoktatója volt, majd 1940 szeptemberében visszatért az újra Magyarországhoz csatolt Nagyváradra.
 
[[Márton Áron]] gyulafehérvári püspök 1940. szeptember 15-ével kinevezte teológiai tanárnak a nagyváradi Papnevelő Intézetbe. A papi [[Szeminárium (papnevelő intézet)|szeminárium]] lelki vezetésével, valamint az erkölcstan oktatásával bízták meg. 1943-ban a budapesti [[Pázmány Péter Tudományegyetem]] Hittudományi Karán megvédte „A szinoptikus apokalipszis” címen benyújtott doktori értekezését. A negyvenes évek első felében részt vett a váradi katolikus középiskolai oktatási rendszer újjászervezésében: szerepe volt a [[Premontrei rend|Premontrei]] Gimnázium és az Orsolya-rendi leánygimnázium újraindításában. A [[1944-es kiugrási kísérlet|nyilas hatalomátvételt]] követően részt vett az üldözöttek mentésében. A volt orsolyita-növendékek számára 1945-ben megalapította a Merici [[Szent Angéla]] harmadrendet. 1945 és 1947 között, a háborút követő tanárhiány miatt, nem csak hittant,[[Latin nyelv|latint]], [[francia nyelv|franciát]] és [[matematika|matematikát]] is tanított.