„Sziléziai felkelések (1919–1921)” változatai közötti eltérés

}}

 

Augusztus 11-étől 14-éig tartott a sziléziai bányászok sztrájkja. A bányászok és kohászok követelték, hogy a Felső Sziléziát terrorizáló német rohamosztagok tagjainak meg ''Grenzschutz'' (határőrség) volt katonainak ne dolgozhassanak velük együtt. Ezenkívül azt, hogy a hatóság hagyjon fel a munkások tömeges elbocsátásával, emeljék a béreket és szüntesse meg az ostromállapotot. A sztrájk óriási méretűvé vált – augusztus 14-én 140 ezer munkás részt vett benne.

 

<!--QQQQQQQ Eddig jutottam. Pepo41 -->

 

Az első sziléziai felkelés elnyomása után a németek kirobbantak terrort a lengyel népesség iránt. Ráadásul az Antant-hatalmak döntötték, hogy Felső Sziléziában lefolytatják a népszavazást a német-lengyel határ kijelölése céljában, azért a német rohancsapatok akartak kiűzni Sziléziából a lehető legtöbb lengyelt. Szétzúztak lengyel népgyűléseket és támadtak májusi felvonulásokat meg a lengyel népszavazási bizottságokat.

 

A beszámolás következtében Nagy Británia és Olaszország képviselői ajánlották így felosztani Felső Sziléziát, hogy Lengyelország megkapná a szavazási terület csak kis déli részét (Pszczyna-i és [[Rybnik]]-i járások részei) meg a Katowice-i járás kis részét – főként mezőgazdasági területeket – Németország pedig megkapná a maradékot (ún. Percival-De Marinis vonala). A franciák pedig szándékozták átengedni Lengyelországnak az egész keleti Felső Sziléziát, az ipari kerületet beszámolva (ún. Le Rond vonala, vagyis Korfanty-vonal). Olaszország és Nagy Británia véleményük ebből következett, hogy a sziléziai ipar gyártmányai nagy része a Németországra rákényszerített háborús kártalanítás lefizetésére ki lenne használva.

 

Abban az esetben, hogy a németek nyértek volna, a sziléziai lengyelek felkelést terveztek – egyebként a németek is az ilyesmit terveztek, ha az eredmény számukra előnytelen lett volna. Mivel az eredmény valóban volt előnytelen a lengyelek számára, Wojciech Korfanty 1921. május 3-án kiadta a parancsot a felkelés kitöréséről. Egy nap korábban elkezdődött az általános sztrajk bányákban és kohókban<ref name=Korf>Adam Przybylski, ''Wojna Polska 1918 – 1921'', Wojskowy Instytut Naukowo Wydawniczy, Warszawa 1930, 229–239. oldalok</ref>, az éjszakán viszont egy különös felkelési osztag röpította levegőbe a vasúti hidakat [[Odera|Oderán]], megszákítva a vasúti kapcsolatokat Felső Szilézia és Németország között.