„Kitagava Utamaro” változatai közötti eltérés

{{nihongo|'''Kitagava Utamaro'''|喜多川歌麿|Kitagawa Utamaro ca.''; [[1753]] körül – [[Edo]], [[1806]]. [[október 31.]]''}} japán fametsző és festőművész. A sokszorosított grafikák mestere, témája a japán nőábrázolás. Művei a [[19. század]] közepén eljutottak [[Európa|Európába]], nagy hatást gyakoroltak az [[impresszionizmus|impresszionistákra]], sőt az őket követő [[20. század|20]]-[[21. század]]i képzőművészekre is.

Eredeti neve Juszuke. Atyja feltehetően egy teaház tulajdonosa volt. Utamaro vagy [[Kiotó]]ban, vagy [[Oszaka|Oszakában]], vagy egy kisebb vidéki városban, esetleg [[Edo|Edóban]] (ma [[Tokió]]) született, ahol [[Szekien]] tanítványa volt és a [[Kanó-stílus]]t is tanulta. [[Sunsó]] és [[Kijonaga]] is befolyásolták művészetét. A [[Sógun|sóguni kormánynál]] hivatalt viselt, melyről azonban [[1780]]-ban lemondott, amikor művészetében is függetlenítette magát. Leginkább színes [[fametszet]]eket készített. [[1797]]-ig Cutaja Dzsúzaburó nevű kiadójánál lakott.

[[1804]]-ben egy [[triptichon]]t adott ki, mely [[Tojotomi Hidejosi]] császárt és öt ágyasát ábrázolta szatírikus éllel, e miatt börtönbüntetést is kapott. Utamaro [[kínaiak|kínai]] stílusban dolgozott. Karamarónak, kínai Marónak is nevezte magát, de sajátosan egyéni ábrázolásokat is készített, a mindennapi valóságot is képre vitte, s abból annyit, amennyit ő érzékeltetni akart éppen úgy mint később [[Auguste Rodin|Rodin]] vagy [[Edgar Degas|Degas]].

Műveit nagy mennyiségben szállították [[Kína|Kínába]]. Utamaro a japán nő hivatott ábrázolója. Több sorozatot adott ki, melyekben a különböző társadalmi osztályokhoz tartozó női szépségeket ábrázolt. Leghíresebb ezek közül a ''„Szeiro ehon nendzsú gjódzsi”'', mely a [[Josivara|Josivarában]] levő Ógi (legyező) házban egy év eseményeit ábrázolja ([[1804]]). Női alakjait rendkívüli finomság és előkelő szépség jellemzi. Hajlékony vonalaik és finom színkompozíciói (különösen az ibolya- és rózsaszínre valamint a zöldre hangoltak) érett stílust mutatnak. Színhatásainak tökéletesítése céljából egyes kompozícióinak hátterét [[Tósúszai Saraku|Saraku]] példájára „miká”-ból készült [[ezüst]]tel vonta be ([[1790]]).

Női alakokat ábrázoló lapjain kívül híres még a ''Kagylókönyve'' ([[1780]]) a ''Rovarok könyve'' ([[1788]]) és ''Ehon memocsidori'' című [[madarak]]at ábrázoló könyve ([[1789]]). [[1790]] és [[1800]] közt művészetében különös stílus volt észlelhető, alakjai ekkor túlságosan megnyúltak, majd 20. századi [[absztrakt művészet]] előfutára ebben (lásd [[Amedeo Modigliani|Modigliani]] festészete). Alkotói periódusának végén visszatért szépségideáljainak hagyományos ábrázolási módjához.

* [[Ernst Gombrich|E. H. Gombrich]]: A művészet története. Budapest : Glória Kiadó, 2002. Utamaro lásd 525, 527. po. ISBN 963-9283-64-9

[[Kategória:JapánAz festők1750-es években született személyek]]

[[Kategória:Japánok1806-ban elhunyt személyek]]